Végül mégiscsak elmentem népszavazni. Méghozzá három nemmel. Tudom, a részvételemmel legitimáltam ezt a népszavazásnak hazudott abszurditást. De nem érdekel. Szerintem ugyanis a távolmaradókat semmi sem különbözteti meg az érdektelenektől. A koalíció persze azt magyaráz majd bele a NEM szavazatokba, amit csak akar. Ahogy az ellenzék is az IGEN szavazatokba. Ennél magasabbról azonban, azt hiszem, nem is szarhatnék rájuk. Persze úgy nonszensz az egész, ahogy van. Ezekről a kérdésekről a parlamentben kellene/kellett volna dönteni. A nép ugyanis túlságosan hülye az ilyesmi eldöntéséhez. Meg a képviselőket is ezért fizetjük, nem? Rajzolhattam volna pöcsöt is a szavazólapokra. Vagy egy hatalmas lófaszt. Mert ugye ezt érdemelnék... Együtt és egyenként is. És ha politikai elitünk (muhaha!) törődne azzal, hogy lófaszt kap a seggébe, akkor talán megpróbálkoztam volna egy élethű lófasz megrajzolásával, bár a rajzkészségem gyakorlatilag egyenlő a nullával. Az érvénytelenül szavazás azonban, az érdektelenség hiánya miatt, nem több egy gyerekes gesztusnál. Ezért népszavaztam végül. És azért három nemmel, mert a kórházi napidíjra, a tandíjra és a vizitdíjra szükség van. A kormány és a kormánypártok persze balfaszok gyülekezete. Ezért is szeretnék tiltakozni szavazataim előre borítékolható kisajátítása miatt. Lófaszt a seggetekbe! És menjetek a picsába! Mindannyian! Már bocsánat.