Friend of Liberty

Itt a vége. Nem lesz több bejegyzés. Semmi értelmét nem látom ugyanis a folytatásnak. Értelmes viták régóta nincsenek, az idótákkal folytatott közelharc pedig már egyáltalán nem érdekel. Írni persze ezután is fogok. Hogy miről és hol, az egyelőre még számomra sem világos. Talán lesz új blog. Talán nem. Mindenesetre ideje továbblépni. Kitalálni valami újat.

Valamiért sosem szorult össze a szívem a csirkefejért sorban álló nyugdíjasok látványától. Biztos érzéketlen vagyok szociálisan. Ugyanakkor miért is járnak nekik ingyen bizonyos szolgáltatások? Ráadásul alanyi jogon? Mert nyugdíjasok. Mert megdolgoztak érte. Mert megérdemlik. Legalábbis ezt mondják a szociálisan érzékenyek. Talán igazuk van, talán nincs. Az utóbbi persze közelebb van a valósághoz. De itt vagyok mondjuk én. Egyre messzebb a nyugdíjkorhatártól, hiszen hiába öregszem, a nyugdíjkorhatár folyamatosan emelkedik. Én miért vagyok kevésbé érdemes az állami csöcsre? Tulajdonképpen alig keresek jobban egy átlagnyugdíjásnál. Félreértés ne essék. Semmi szükségem az állam csöcseire. Elvagyok. Persze nem azért, mert olyan kurva jól állok anyagilag. Mindig is úgy gondoltam azonban, hogy illendő fizetnem azokért a szolgáltatásokért, amelyeket igénybe veszek. Amire nincs pénzem, azt nem veszem igénybe. Ha sikerülne addig eléldegélnem, nyugdíjasként sem vetemednék ilyesmire. Egyszerű, nem? Valahogy sosem ment le a torkomon az ingyenebéd. Ráadásul rengetegen dolgoznak, közben pedig, durcásan ugyan, de fölveszik a nyugdíjukat is. Hogy basznák meg. Ha rajtam múlna, válsztás elé állítanám őket. Nyugdíj vagy fizetés. Mert a kettőnek egyszerre nem volna szabad járnia. Ha már egyszer annyira aggódnak egyesek a költségvetés egyensúlyáért. Olvastam egyébként az alkotmányt, de nem emlékszem olyasmire, hogy a piacra járás alkotmányos jog lenne. Tessék tehát fizetni a tömegközlekedésért. Vagy tessék bliccelni, ha másképpen nem megy. Meg aztán én valószínűleg gyakrabban járok kiállításokra, mint az átlagnyugdíjas. Nekem teljes árú belépőt kell vennem, őket bezzeg ingyen beengedik. Miért is? Nehogy már én fizessem mások hétvégi kikapcsolódását. Nekem sem fizeti senki. Én úgy tudtam, az államkassza nincs annyira jól eleresztve anyagilag, hogy szívlapát segítségével kellene megszabadulni a pénzkötegektől.

'A látszat néha csal. De ha már a közhelyeknél tartunk, rángassunk elő a hajánál fogva egy másikat. Nem minden az, aminek az első pillantásra látszik. Egyeseket talán meglep, de még a magyar jobboldal sem.'

Tovább

Tessenek megnyugodni. A világgazdasági válság ugyan miazhogynagyonis begyűrűzött, deésugyanakkorazonban aggodalomra semmi ok. Hiszen hamarosan elfogadják a jövő évi költségvetést (oh yeah!), a szabad demokraták félelme az előrehozott országgyűlési választásoktól ugyanis erősebbnek bizonyult a magasról leszart libsi elveknél. Most persze magyarázkodnak ezerrel, hogy nem tárták szét a lábukat a szociknak, és különben is, az ország kétségbeejtő helyzete költségvetésért kiált(ott), ezt a szánalmas dumát azonban csak kevesen fogják bevenni, a konstruktív ellenzékiség, mint olyan, pedig továbbra is értelmezhetetlen fogalom marad a magyar belpolitikában. Mert ugye, a nem létező hónapok után fizetett nyugdíj/fizetés továbbra is eleven hagyományként él tovább, igaz, februártól legalább adóköteles lesz a parlamenti képviselők, polgármesterek és önkormányzati képviselők költségtérítése, költségátalánya. Lehet örülni. Hosszú vajúdás után legalább ennyit sikerült megszülni. Gratulálok. Érdemes volt rendszert váltani. Hiszen annyira más most minden, mint anno az átkosban volt.

Eddig sem vártam sokat a szadesztől. Elmúlt az érzés, igen. Mikor is? Már nem is tudom. Évekkel ezelőtt. Nadehogy. Vágó 'kvízübermensch' István?!? Ez még viccnek is rossz. Ráadásul az európai parlamentbe? Sokan vannak arrafelé seggfejek, ez igaz, de azért mégis! Vagy csak nekem kibaszottul unszimpatikus?Az elbaszott kecskeszakállával? (Okádnom kell, amikor elkezdi taperolni.) És a nagyképűségével? Tényleg ennyire kiürült volna a libsik hátországa? Ennél még szinte Thürmer elvtárs is megnyerőbb... Na jó, nem. Hazudok. De majdnem. Állítólag odáig van meg vissza a liberális értékekért. Ne már, könyörgöm. Ez bármelyik pornósztárról elmondható, nem? Húzzuk meg a határvonalakat, amennyiben lehetséges. Vagy ennyire kell az a kurva szavazat?

Tegezlek, ismeretlenül is, mert alig néhány évvel vagy idősebb nálam, ráadásul néhányszor (talán?) beszéltünk is általánosban. Igen, egy vagyok (voltam, mert sikerült lelépnem onnan) a(z állítólagos, legyünk jóindulatúak) halasi parasztjaid közül. De a lelkiismeretem tiszta, ugyanis sosem szavaztam rád. Le is vágnám most a kezemet, de szerencsére helyén volt (van) az eszem. Mégis kinek képzeled magad? Egy műveletlen seggfej vagy, semmi több, legszívesebben örökre eltiltanám a tanítástól azt az idiótát, aki érettségit (diplomát) adott a kezedbe. Meg azt is, aki egyengette az utadat a pártban. Aki halasi, tudja kiről van szó, a többieknek úgysem mondana a neve semmit, ezért aztán nem is rángatnám bele ebbe a szánalmas történetbe, pedig tulajdonképpen megérdemelné. Reméltem, örökre magad alá piszkítottál a Terror Háza előtt fölböfögött baromságaiddal. De aztán a szocik ismételten bebizonyították, hogy mindig (megbízhatóan) képesek alulmúlni önmagukat. Ezért kaphattál újabb esélyt, elhiheted, nem pedig a pótolhatatlanságod miatt. Hemzsegnek arrafelé a seggfejek, tessék végre észrevenni. Szerintem jót tenne neked néhány év börtön. Bár nem hiszem, hogy valaha is leszállnál a magas lóról, ahová elképesztő egoizmusod és cinizmusod ültetett fel. A gyerekedet azonban őszintén sajnálom. Igazán nem tehet róla, hogy ilyen apja van. Ahogy egyikünk sem. Ha ezek után lesz pofád indulni bármiféle választáson, nem is tudom, miféle drasztikus eszközhöz folyamodom... Tegyél nekem egy szívességet, rendben? Vonulj vissza a közélettől! Köszönöm. De ha mégsem, és lesz olyan marha, aki rád szavaz, hát, megérdemel téged.

Már megint arról szólnak a hírek, hogy verik a magyart. Mindenekelőtt tehát a rohadt kurva anyját mindenkinek, aki nemzetisége miatt (legyen az akárki) támad rá valakire. (És még én vagyok az anti-magyar, ugye? Barmok!) Az ilyeneknél (ezúttal a szlovák rendőrségnél) nagyobb seggfejet ugyanis elképzelni sem lehet. Illetve dehogynem. Adjon ki ellenem fatvát a Budaházy Baráti Kör, magasról leszarom, de azért az mégiscsak túlzás, hogy miközben néhány küldetéstudatos idióta fokozza odakint a nemzetközi helyzetet, az általuk verbálisan hőnszeretett határon túli magyarok szívnak (igen, miattuk is) a Fico-, Funar- és Slota-kaliberű seggfejek miatt. Elhiszem, hogy könnyű a farkatokat verni a szlovák (horvát, román, szerb) zászlóra, szánalmas idióták, de talán többet használnátok, ha elmennétek szerzetesnek, és a cölibátust gyakorolnátok. A promiszkuitásotok ugyanis nem használ senkinek. Főleg nem a határon túl. Tessék magatokhoz nyúlni otthon, a négy fal között...

Obama tehát jött, látott, győzött. Nem örülök, de ez van. Mit tehetnék? Az amcsik elhitték üres lózungjait, nekem/nekünk is együtt kell tehát élnem/élnünk vele. De legalább én nem fogok benne csalódni, hiszen nem várok tőle semmit. A hívei azonban egészen biztosan pofára fognak esni. Előbb. Utóbb. Öröm az ürömbem, hogy a demokraták nem nyerték túl magukat (lásd az előző bejegyzést). A republikánusok legalább némi kontrollt gyakorolhatnak, ha túlságosan elborulna a szocialisták demokraták agya. Revans négy év múlva. Egyébként gratulálok. Igen, bármennyire is meglepő, volt gyerekszobám.

Sosem titkoltam, hogy személy szerint McCain-re szavaznék, ha tehetném. De nem tehetem, hiszen nem vagyok az Egyesült Államok polgára. Övön aluli ütésként értek tehát az alábbi mondatok. Nem azért, mert az újdonság erejével hatottak, de azért mégiscsak szar érzés ilyesmit olvasni. (A teljes cikk itt.)

'Bár az utolsó napokban szorosabbá váló csatatér államoknak köszönhetően a november 4-i elnökválasztás is izgalmasnak ígérkezik, azzal párhuzamosan zajlik a szenátusi és képviselőházi verseny is az Egyesült Államokban, amelynek segítségével a demokraták korlátlan uralmat szerezhetnek a kongresszusban. Amennyiben Barack Obama is megnyeri az elnökválasztást, akkor a demokraták elméletileg szabad kezet kapnak, és bármilyen komolyabb tervezetüket megvalósíthatják. A demokraták a 2006-os időközi választáson hat szenátorral növelték frakciójukat a szenátusban, és két független szenátor segítségével az 51 fős többséget is megszerezték. Ezúttal esélyük van a százfős felsőházban a 3/5-ös többség megszerzésére, amikor az ellenzéknek már nincs lehetősége obstrukcióra.'

Én ezt nem akarom. De persze ki a faszt érdekel rajtam kívül, hogy mit akarok?!?

Jello Biafra, a Dead Kennedys egykori frontembere nem vádolható azzal, hogy a reublikánusokkal szimpatizálna. A Love me, I'm a liberal című szám szövege azonban, amelyet Mojo Nixon zenekarával, a Toadliquors-szel követett el a Prairie Home Invasion című lemezen, önmagáért beszél. Pontosabban a demokraták képmutatásáról:

I cried when they shot John Lennon
Tears ran down my spine
And I cried when I saw "JFK"
As though I'd lost a father of mine
But Malcolm X and Ice-T had it coming
They got what they asked for this time

CHORUS
So love me, love me, love me
I'm a liberal

I go to pro-choice rallies
Recycle my cans and jars
I'll honk if you love the Dead
Hope those funny grunge bands become stars
But don't talk about revolution
That's going a little bit too far

CHORUS

I cheered when Clinton was chosen
My faith in the system reborn
I'll do anything to save our schools
If my taxes ain't too much more

And I love blacks and gays and Latinos
As long as they don't move next door

CHORUS

Rush Limbaugh and the L.A.P.D.
Should all hang their heads in shame
I can't understand where they're at
Arsenio should set them straight
But if Neigborhood Watch doesn't know you
I hope the cops take your name

CHORUS

Yeh, I read the New Republic(an)
Rolling Stone and Mother Jones too
If I vote it's a Democrat
With a sensible economy view
But when it comes to terrorist Arabs
There's no one more red, white and blue

CHORUS

Once I was young and had an attitude
Stickers covered the car I drove in
Even went on some direct actions
When there weren't rent-a-cops to be seen
Ah, but now I've grown older and wiser
And that's why I'm turning you in

CHORUS

Marx visszatért! Bassza meg! 'A tőke' immár filmen is. Méghozzá tíz órán keresztül. A kurva életbe! Ráadásul kasszasiker Németországban! És egyre többen veszik meg nyomtatott formában. Meg a Kommunista kiáltványt is. Profitot termelnek a baromságai, tetszenek érteni?!? Marx kapitalista lett! Mert állítólag überfasza javaslatai vannak a recesszió leküzdésére. Mindenki megbolondult, vagy mi van? Némi gazdasági visszaesés nem jelenti a kapitalizmus halálát!!! Hullámvölgyet, időszakos visszaesést talán, de lesz ez még jobb is. Türelem. A piac hamarosan magához fog nyúlni, és végül megoldja a problémákat. Az állami beavatkozás viszont nem megoldás. Ha viszont Marx válik követendő példává, egészen biztosan megézhetjük magunkat. Szocializmus? Nem, köszönöm!!!

Már megint elmaradt a forradalom. Ráadásul a gyújtóbombák sem robbantak be 23-án (Nekünk Baszkföld kell? Dehogy kell, rohadjatok meg!), de legalább ismét avatott a gárda. Ezúttal már gyerekeket is. Hogy ez a Hitlerjugend 2.0 megalapozását jelenti-e, nem tudom, de azért szívesen elbeszélgetnék azokkal az idiótákkal, akik a gárdába küldik (vagy bármiféle (!) politikai rendezvényre viszik) a gyerekeiket. Normálisak ezek? Ha apukának buzikra támad kedve vadászni (történt már ilyen), legalább hagyja otthon a gyereket. Így is elég csapás lehet a szerencsétlennek, hogy egy seggfej neveli. Fölösleges tehát kitenni őket még apuka önmagából való kivetkőzésének is. Bár el tudom képzelni, hogyan viselkedhet otthon egy olyan szülő, aki magával viszi a gyerekét buzikat verni. Vagy a gárdába. Küldje inkább a játszótérre, bassza meg!

A végén még megsajnálom a heteró szélsőjobbosokat. Bár inkább mulatságos, hogy már az ő seggük sincs biztonságban. Ezentúl gyakrabban kell majd hátranézniük a szerencsétleneknek, hátsó szándékokra ugyanis nem feltétlenül balról kell számítaniuk, pedig az ilyesmit általában arról szokták várni. Nem, egyelőre nem Csurka István coming outolt (a legutóbbi hírek szerint még a sliccét sem gombolta ki), hanem az időközben elhalálozott Jörg Haider expasija. Igen, Haider buzi volt. Feleséggel, gyerekekkel. Meglepő? Dehogy. Ránk tartozik? A legkevésbé sem. De ha már kitálalt az egyik 'özvegye', vonjuk le a tanulságokat. Ezek szerint egy buzinak nem kell feltétlenül szeretnie a többi buzit. Főleg akkor nem, ha a homofóbia szavazatokra váltható. Ez politika. Kőkemény politika.

Evezzünk egy rövid időre a demagógia zavaros vizeire (szándékos képzavar). Mégpedig azért, mert Deutsch (ex-Für) Tamás a középső neve után a mandátumát is elveszítette. Az elmúlt egy évben ugyanis egyszer sem tette tiszteletét a(z egyik) munkahelyén, egészen pontosan Erzsébetváros képviselőtestületében. Mindezt ráadásul egy olyan törvénynek köszönheti, amelyet még a Fidesz-kormány regnálása idején fogadtak el. Hasonlóra még nem volt példa a rendszerváltás óta, egy szócikket tehát egészen biztosan megérdemelne a rekordok könyvében. A fizetését azonban (surprise! surprise!), ami nevetséges 152 ezer bruttó, természetesen fölvette. Én is szeretnék egy ilyen munkahelyet. De kérdem én. Hol a pénz? Vissza tetszik majd utalni? Egy nagy büdös lófaszt, gondolom.

Az 'Idóták gyülekezete' című bejegyzés a hozzászólók többségét kiakasztotta. Kaptam érte hideget. Kaptam érte meleget. De leginkább az előbbit. Nem gondoltam volna, hogy ennyi hülye szaladgál a világban. Mielőtt félreértenének. Kedves hülyék! Nem az a bajom, hogy nem értenek velem egyet. Leszarom. A vélemény szabad. Hanem. Miért is lennék én seggnyaló? Hiszen semmiféle előnyöm nem származik abból, hogy kiálltam W. mellett, aki nagy valószínűséggel nem is olvasta az írásomat. Vagy már Seres László is az ő seggét nyalja? Nonszensz!

Tóta W. Árpád antiszemita. Legalábbis a MÚOSZ etikai bizottságának funkcionális analfabéta tagjai szerint. Először azt hittem, ez valami április 1-jei tréfa, de aztán a naptárra néztem, és láttam, hogy október van. A történet röviden a következő: Bayer Zsolt a Magyar Hírlap hasábjaira okádott. Már megint. Ráadásul főmunkatársként. És nyilván Széles Gábor legnagyobb megelégedésére. W. ettől érthető módon kiakadt, írt is egy ellencikket. Ha úgy tetszik, egy stílusparódiát. Bayer stílusában. Zsidózott, valóban, de nem a zsidók ellen, hanem mellettük. Nem Bayer mellett, hanem ellene. Aki ezt nem nem képes megérteni, sötét, mint az éccaka. Nem szeretnék W. ügyvédjeként tetszelegni, hiszen közöm hozzá semmi, nem is ismerem, mindössze egyszer találkoztunk személyesen, de a MÚOSZ faszkolódása mellett mégsem lehet szó nélkül elmenni. Normálisak ezek? Nyilván nem. De kérdem én. Mégis, hogy a picsába kerülnek szövegértési problémákkal küszködő seggfejek az ország legnagyobb újságírószervezetébe!?! És egy ekkora pofáraesést követően miért nem mondanak le? Tudom, tudom. Ilyesmi meg sem fordul a fejükben.

Már megint kihullott egy csontváz a szekrényből. Most éppen Kárpáti György háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóról derült ki, hogy huszonöt (!) éven keresztül (khm) közeli kapcsolatban állt, ráadásul III/III-masként, a komenista titkosszolgálattal. Nem ő az első lelepleződött besúgó, és remélhetőleg nem is az utolsó. Ki tudja, ki lesz a következő? Akiknek egyelőre sikerült megőrizniük titkukat, be lehetnek szarva rendesen. Nem lennék a helyükben. Ugyanakkor meglehetősen szánalmas, hogy bizonyos értelemben továbbra is sötétben tapogatózunk. A szarral színültig teli vödröt ugyanis a rendszerváltást követően azonnal ki kellett volna önteni. De nekünk ezt is sikerült elbasznunk. Azon paráztunk inkább, hogy ki(k)re fröccsen a vödör tartalma. Vállalni kellett volna a kockázatot. A szánk széléig elmerülni a szarban persze egyáltalán nem lehet kellemes, de saját múltunk felületes ismerésénél talán még az is jobb. Nincs mentségünk. Szánalmasak vagyunk. Menthetetlenül. És a szépítésre egyre kevesebb az esély.

Ján Slota, a hülyeségben verhetetlen üldözési mániás elmebeteg ismét megszólalt. És ha Slota egyszer megszólal, kő kövön agysejt agysejten nem marad. Most éppen azt találta mondani, azért nem merészkedik a magyar légtérbe, mert a köcsög magyarok biztosan lelőnék a magángépét. Szó se róla, nem hiányozna különösebben, legújabb kabaréjelenetében azonban éppen az a vicces (bár ennek végiggondolásához alighanem túlságosan kevés az agysejtje), hogy túl sokat gondol rólunk, magyarokról. Pontosabban a hadseregünkről. Hiszen lényegében azt feltételezi, hogy képesek lennénk eltalálni. Kaphatnánk ennél nagyobb dícséretet?

Mivel a hétvégén nem tartózkodtam a fővárosban, sajnos (?) lemaradtam a mélymagyarok legutóbbi performance-áról. Szétbaszni a belvárost. Mer' az jó. Különösen símaszkban. Gyáva szarok vagytok, ez az igazság, összefossátok magatokat és szaladtok elfele, ha rendőrt láttok. Pedig csak némi citromlevet kellene dörgölnötök a szemetek alá könnygáz ellen, ahogy azt minden valamirevaló anarchista tudja, de nektek ennyi eszetek sincs, meg aztán anarchisták sem vagytok, szánalmas idióták mindössze. És nyilván citromlevetek sincs. Inkább elsírjátok magatokat fogadott anyátoknak, Morvai néninek, hogy védjen meg benneteket jól az állami terrortól, pedig ti is tudjátok, hogy a könnygáz a legkevesebb, amit érdemeltek. Hiszen amit műveltek, az minden, csak nem ellenállás. Sokkal inkább szánalmas lúzerek hétvégi kikapcsolódása. Morvai néni ettől függetlenül persze majd végighaknizza a médiát (igen, a Elme-nyugtát is), miközben proletárdiktatúrát vizionál a Jobbik zsebführerjeinek legnagyobb örömére. Biztos vagyok benne, hogy amit ipari mennyiségben nyomtok, az kurvára illegális. Hiszen mégsem Szibériában töltitek a szabadságotokat. Szerencsére, teszem hozzá, mielőtt félreértenétek, hülyék vagytok ugyanis menthetetlenül. Titeket nem elzárni kellene a halál faszára, hanem mutogatni. Elrettentésül.

A hullaszag ugyan érződik egy ideje, az országgyűlés azonban egyelőre nem oszlik. Biztos túlságosan hideg van, meg aztán nyilván jól fizetik (demagóg mellékvágány: a mi pénzünkből) az agóniát. Mindannyiunk Ference a mennyben (egyelőre), mindannyiunk Ibolyája nemkülönben (a trónkövetelők hatástalanítva, szintén egyelőre), a szerencsétlen szabad demokraták meg, akik persze rendesen be vannak szarva az előre hozott választások lehetőségétől, ismét (nem először, nem utoljára) segget csináltak a szájukból. Talán az utóbbiak szerepe a legérdekesebb, vesztegessünk tehát néhány szót rájuk, többet egyébként sem érdemelnek. Nem hiányzik nekem mindannyiunk Viktora, meg a vérkeresztény kurzus, ne tessenek félreérteni, de azértennél, elismerem, talán naivan, többre számítottam. Mertugye. Most akkor bevállalja a szedesz a coming out-tal együtt járó kellemetlenséget, vagy pöcsölnek még egy kicsit 2010-ig? A végső elkurvulás ugyan megtörtént már évekkel (évtizedekkel?) ezelőtt, de azért ez már sok. Mégis mi a fenét akar a Fodor & Kóka duó? Merthogy ez az ellenzékiségnek nevezett izé így nem működik. El tetszettek (khm) baszni. Ezt is. A kérdés, hogy van-e tovább? Úgy értem, lejjebb? Merthogy a béka segge már most is elérhetetlen magasságban van...

Ismét eltelt egy év ikertornyaink leomlása óta. A mi tornyaink, igen, hiszen a támadást ellenünk követték el. Ellenünk, akik hiszünk a szabadságban. A tettesek pedig azok, akik a szabadságot legszívesebben végképp eltörölnék. Muszáj ellenállnunk nekik. Különben elrabolnak tőlünk mindent. És visszarántanak a középkorba. Ami állítólag nem is volt annyira sötét. Én mindenesetre nem szeretném kipróbálni.

Ha értelmiségünk másra nem is jó, arra mindenféleképpen, hogy mindenféle nyilatkozatokat, elhatárolódásokat aláírjon. Ugyanazok az unalomig ismert arcok, ugyanaz a lejárt szavatosságú szöveg. Most éppen chartáznak, mert a bozótban fasiszták ólálkodnak, akik zsidókat, melegeket, cigányokat esznek reggelire. Amennyiben így is van, a fasisztákat kurvára nem érdekli néhány aláírás. A ballib értelmiség mozgolódásától eddig is a hányinger kerülgetett, ezúttal azonban hánynom is sikerült, a gyomrom nyilván nem elég erős ahhoz, hogy állandóan ugyanazt zabáljam. Egyébként is azt mondják a hozzáértők, hogy változatosan kell táplálkozni. Rendkívül unalmas már ez a mozgalmárkodás, tetszenek érteni? Attól, hogy kiállnak a fasisztákkal szemben, ami egyébként nagyon helyes, én is megteszem alkalomadtán, a fasisztáknak nem jön meg az eszük. Hülyék maradnak mindörökké. A fasiszták már csak ilyenek. De ideje lenne már megérteni, hogy ez az aláírás-fetisizmus eléggé kontraproduktív, értelme tehát semmi. És a végére egy költői kérdés hülyéknek. Ír ilyet egy cionista bértollnok?

Azért van abban valami perverz, amikor Thürmer Gyula előveszi a húgyfoltos sliccből a nagy októberit (copyright by Petri György), és kéjes vigyorral a képén megindul az ártatlanságára mindig is rendkívül érzékeny Fidesz felé, nem? Hátsó szándékai persze nincsenek (ááá), mindössze arról van szó, hogy együtt akar működni a (ööö) komenisták elzavarásában (skizoid mellékszál), akik éppen a romlásba döntik elfele a hazát. Nászuknak (feltéve, ha...) ugyan valószínűleg nem lesz gyümölcse (a tudomány egyelőre még nem tart ott, ahol Thürmer elvtárs), de nem is ez a lényeg, sokkal inkább az, hogy eléggé elkurvult-e már a Fidesz ahhoz, hogy (khm) fogadókészségre találjon Thürmer szexuális étvágya. Évtizedeken keresztül alulról szagolni a parlamenti küszöböt nyilván olyan lehet, mint a cölibátus. Frusztráló.

Mekkora kibaszás már pedagógusnak lenni! Kikészítenek a rohadt kölkök, szarul fizetik, a megbecsülés a nullával egyenlő, ráadásul a munkaidőd nem ér véget a munkaidőd végével, hiszen készülni is kell, ha lelkiismeretesen akarod csinálni. Persze szarni is lehet az egészre, de akkor meg azt mondja a főnököd, meg persze a köcsög szülők, akiknek természetesen semmi sem elég jó, hogy minek mentél tanárnak, te barom?!? Ha nem tetszik, el lehet húzni a büdös picsába! El lehet, persze, de mégis hová? Különösen ötven felett. A jövő generációját mindez nem érdekli, ahogy annak idején én is szartam az egészre, meg is keserítettem néhány jobb sorsa érdemes (?) életet, de az ember átértékel bizonyos dolgokat, különösen akkor, ha elkezd öregedni. És méginkább, ha az anyja, aki tanár, a háta közepére sem kívánja az egészet. Talán meg kellene szüntetni az oktatást. Értelme?!? Semmi!!! A hülyéknek egyébként is sokkal könnyebb, mondja magyar hangom, az anyám, akinek ezúttal igaza van...

Mindannyiunk Ference annyira szereti ezt az országot, hogy (breaking news) még lemondani is hajlandó érte. Örvendezzünk, hiszen nehezen lehetne elképzelni ennél jobb hírt. Nem lennék meglepve, ha a szadesz meg a maszop hamarosan ismét a hálószobában boldogítaná egymást, nászuk gyümölcse pedig a nemzet felvirágzása lenne. Hogy ez olyan, mint egy borzalmas pornófilm a megboldogult NDK-ból? Meglehet. Ha bajszos párttitkárok gyömöszölik a liberális szüzeket, zokniban, szandálban, hálós atlétában, az valóban nem túlságosan izgató. De ez van, ezt kell szeretni. Vagy Morvai Krisztinát Jobbikostul. Tessék választani!