Már megint kihullott egy csontváz a szekrényből. Most éppen Kárpáti György háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóról derült ki, hogy huszonöt (!) éven keresztül (khm) közeli kapcsolatban állt, ráadásul III/III-masként, a komenista titkosszolgálattal. Nem ő az első lelepleződött besúgó, és remélhetőleg nem is az utolsó. Ki tudja, ki lesz a következő? Akiknek egyelőre sikerült megőrizniük titkukat, be lehetnek szarva rendesen. Nem lennék a helyükben. Ugyanakkor meglehetősen szánalmas, hogy bizonyos értelemben továbbra is sötétben tapogatózunk. A szarral színültig teli vödröt ugyanis a rendszerváltást követően azonnal ki kellett volna önteni. De nekünk ezt is sikerült elbasznunk. Azon paráztunk inkább, hogy ki(k)re fröccsen a vödör tartalma. Vállalni kellett volna a kockázatot. A szánk széléig elmerülni a szarban persze egyáltalán nem lehet kellemes, de saját múltunk felületes ismerésénél talán még az is jobb. Nincs mentségünk. Szánalmasak vagyunk. Menthetetlenül. És a szépítésre egyre kevesebb az esély.