Az enyémben se. Számomra az is röhejes, hogy pár ezer önjelölt táborozása elegendő ahhoz, hogy egy többmilliós ország világgazdasági pozicióját mérlegeljék. Jó, ez nem ennyire egyszerű, sarkos, csak azért elgondolkodtató. Mégpedig azért, mert ez sem kevesbé disszonáns, mint egy politikai hazudozásból ébresztgető miniszterelnök poszton maradása. Mármint mi abban a demokratikus, legitim, hogy párezer ember hőzöngése és ámokfutása rontja mindannyiunk nemzetközi híret és megítélését. Egy hét, usque tízezer ember és milliárdokat jelentő Fitch leminősítés. A kockakövet ezek után felszedetném velük, de a Thökölyn, hogy aztán leaszfaltozhassák. Az legalább tényleg hasznos lenne az országnak meg a fővárosnak. Most, hogy ilyen diktatórikusan "coming outoltam", hadd tegyem fel ironikusan a kerdést: ki mit parancsol? Jobbik "nemzeti" (sic! 2006, Föld nevű bolygó) diktatúrát nem kérek, balos meg nincs, bárki bármennyire is erőlködik ennek jeleit felmutatni. Választottunk. A kisebbik rosszat. Mert választhattunk. Ez a demokrácia. Igen, a megszorításokkal és adókkal egyetemben. Ha kiderül, hogy Harry Potter élő személy és egy intésére kisimul a magyar társadadalom és gazdaság, akkor majd összegyűjtöm a heverokat és a Duna jegén felesketjük a Szent Koronára.