"Ha megremegsz a felháborodástól, valahányszor igazságtalanság történik a világban, az elvtársam vagy." Che Guevara De az az igazság, hogy jelenleg nem értek veled egyet, legfeljebb abban, hogy a büntetőjog csak véd valamilyen társadalmilag kívánatos állapotot, legkevésbé sem arra való, hogy elsődleges jogi normaként lépjen elő. Pláne, ha erkölcsről van szó. Azt viszont semmi sem tiltja, hiszen ésszerűtlen is lenne, hogy erkölcsi normákat büntetőrendelkezésekkel bástyázzunk körül. A törökök azt mondanak, amit akarnak, mivel szólás és véleményszabadság van, a franciáknak viszont jelenleg - szerintem - igazuk van.

Először. Nem egészen értem, hogy jön ide Che Guevara. Persze remegek a felháborodástól, valahányszor igazságtalanság történik a világban, Che azonban nem az elvtársam, és amennyiben nem szenvedek maradandó agykárosodást, a későbbiekben sem lesz az. Szeretnék tehát elhatárolódni a halott gazembertől, valaki pedig igazán elmagyarázhatná nekem, hogy miért is rajonganak érte annyian. Köszönöm. Egyébként a Che Guevara póló is a kapitalizmusnak köszönhető. Másodszor. Az örmény genocídium tagadásának büntetése semmilyen hatást nem fog gyakorolni a török nacionalistákra. Egy európai uniós csatlakozásra váró ország kormányától viszont meg kellene követelni, hogy népirtásnak nevezze a népirtást.

"Ha Che látná, hogy mi folyik itt, ő lenne az első, aki a tömegbe lövetne" (Cienfuegos a Che Guevara-kultuszról) Guevara sokak számára - így nekem is - a meggyőződés erejének az ikonja. Nem hordok Che pólót és nem is fogok, mert a tettei többségével én sem értek egyet, viszont a motivációjával mélységesen (ami világos, ha bármely írását elolvasod). Először. A török nacionalisták olyan fajták, hogy a hangjuk messzire elér - gondolj csak arra, hány török ember (és köztük természetesen nacionalisták is) élnek és dolgoznak különböző európai országokban és terjsztik nézeteiket. Nem vagyok a büntetőjogi kriminalizáció híve, egyáltalán nem gondolom, hogy a probléma értelmes megoldása volna a büntethetővé tétel. Viszont az első kommentben lévő reakciómat erre nézve tartom.

A törökök az üzletet látják az Európai Unióban. Őszintén szólva nem is teljesen értem a csatlakozásuk szóba kerülését. Azon túl, hogy stratégiai helyzetben vannak a Közel-Keleten, én túlságosan eltérőnek találom a kulturális és politikai mentalitásukat. Európa egyébként is ezen a téren fejlődik a leglassabban, ezt a kulturális sokszínűséget asszimilálja, emészti meg a leglassabb ütemben. Nem tudom, hasznos volna-e ebből a szempontból a belépésük, avagy kifejezetten robbanást idézne elő a tagországok toleranciáját illetően. Ami népirtás, az nyilván népirtás. S ha a törökök okosak volnának, elébe menvén az egésznek, elismernék. Hiszen birodalmi tisztogatásokat ismerünk jónéhányat, ráadásul az ilyesmi az alaptagok történelmében sem ismeretlen... Egyes népektől bocsánatot kértek, egyesekből előhozták a terroristát(pl: IRA, algír vagy korzikai szelsőségesek etc.) Szóval visszás ilyen bűnöket másokon "számon kérni", szerencsésebb volna egy két megróvó szó vagy diplomáciai utazás. Én örömmel elviszem a török EU-delegációt Auschwitzba vagy Normandiába. Ki tudja, talán még kurd autonómia is lenne belőle...

Nem lenne. Bizonyos dolgokban minden hülyeség (ideértve a nacionalista sovinizmust is) következetes...

Teljesen egyetértek veled abban, hogy a szólás szabadsága az egyik legfontosabb szabadságjog, éppen ezért mindenkinek jár. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy a szélsőjobboldali médiumokból áradó gyűlöletbeszéd is belefér-e a fenti kategóriába. Tartok tőle, hogy igen, de jó ez nekünk???

"Jó ez nekünk?" - kérdezed. Azt nem mondanám, hogy igen, hiszen elég erős gyomor kell némelyik az üldözési mániás szélsőpolgár véleményének végighallgatásához, ettől függetlenül azonban számukra is biztosítani kell a jogot, hogy hangot adhassanak rögeszméiknek. Még akkor is, ha közben alig tudjuk leküzdeni hányingerünket.

Az állampolgári jogoknak nem a polgárok jólétét (jóllétét) kellene szolgálniuk, legalábbis ideális esetben? Persze mindenki mondhassa el azt, amit gondol, de azért kicsit moderáltabb formában kellene ezt megvalósítani. Lassan ugyanis több kárt okoznak egy-egy ilyen kinyilatkoztatással, mint amennyire üdvösek az állampolgári jogok, és fontos azok védelme.

Na és kinek kellene őket moderálnia? És hogyan?

Hát sajnos ez az, amit én sem tudok. Várom a lehetséges megoldásokat, amelyek még nem sértik a demokráciát.

Ki kell, hogy ábrándítsalak, ilyen megoldásokat ugyanis nemigen lehet találni.