Tamás Gáspár Miklós legszívesebben föloszlatná a Szabad Demokraták Szövetségét. A Népszabadságban a következőképpen fogalmaz: „Kedves szabad demokraták, legalább a múltra ne hozzatok szégyent, a jelen úgyse ér sokat. Oszlassátok föl a pártot, hagyjátok a fenébe az egészet. Már minden hiába. (...) Jobb lesz nektek is – és mindenkinek.”
Az SZDSZ valóban egyre borzalmasabb állapotban van, TGM nemkülönben. A jobb napokat is látott filozófus diagnózisa tehát helyes, az általa javasolt gyógymód viszont már kevésbé. A föloszlatás helyett ugyanis inkább az SZDSZ irányvonalát lenne érdemes tisztázni. TGM nyilván egy antikapitalista hátraarcnak örülne. A kapitalizmusnak azonban már így is éppen elég ellensége van ebben a szerencsétlen országban, semmi szükség egy még egy etatista pártra. Ha a szabad demokraták libertariánus irányba indulnának, a szociálliberalizmust pedig egyszer és mindenkorra elfelejtenék, talán volna még remény. Ehhez azonban vállalniuk kellene a következményeket. Persze, a parlamenti küszöb alatt is van élet. Ráadásul nem is akármilyen.