Szerintem nem jól látod. Először: én nem mondanám egy orvos végzettségű, nem is akármilyen politikai és katonai képességekkel rendelkező gerillavezérről, hogy "kubai idióta", pláne nem, ha azt is tudnám (mint ahogy nyilván te is), hogy Buenos Airesben született és nőtt fel. Másodsorban: akár tetszik, akár nem, bár intelligenciája alapján talán igen, más tekintetben a történelmi megítélése alapján Che nem állítható egy sorba Pol Pottal, Mao Ce Tunggal és Sztálinnal. Már csak azért sem, mert míg az utóbbiak államfői tisztséget is betöltöttek, addig Che soha nem tett ilyet, és míg az utóbbiak vagy természetes körülmények között lehelték ki tüdejük utolsó páráját (mint Mao és Sztálin), vagy a nép haragja söpörte el őket, mint Pol Potot, addig Dr. Ernesto "Che" Guevara de la Serna-t forradalmi tevékenység közben, meggyőződéssel végzett gerilláskodása alatti fogságában lőtte agyon egy bolíviai tizedes, aki annyira be volt rúgva, hogy célozni sem tudott elég jól (tessék megnézni a fényképeken, hány sorozatot húzott át a gerillavezér testén, mire az végre meghalt), ráadásul a bolíviaiak elküldték Che levágott kezét (ha jól tudom a CIA-nek) azonosításra. A halálának körülményei nyilván erősen hozzájárultak a hőssé válásához. (A FiBisznek meg nyilván hős kell, úgyhogy előrángatták Guevarát - hozzáteszem, hogy mivel ún. "baloldali hős", teljes mértékben meg tudom őket érteni. Még jó, hogy nem Tóth Ilonkát teszik meg mottóalakjuknak...)

"Che nem állítható egy sorba Pol Pottal, Mao Ce Tunggal és Sztálinnal. [...] Che soha nem tett ilyet." Mert kivégeztek, mielőtt sort kerített volna ra?

Che Guavera „A gyűlölet nélkülözhetetlen eleme a harcnak. Az ellenség könyörtelen gyűlölete teszi lehetővé, hogy túllépjünk természetes korlátainkon, és hatékony, hidegvérű gyilkológéppé váljunk." Az idézett aranyköpésre bizony egyesek rögvest rávágnák: Ó ez csakis Hitler mondása lehet. Vagy Szálasié. Nem is csigázom tovább a kíváncsiságot, sokak példaképe, az általában Jézushoz hasonló arccal megfestett nagy forradalmár, Che Guavera ötlötte ki ezt az elmés kis gondolatot. Manapság naponta láthatjuk hordani a „nagy forradalmár” képével díszített ruhaneműket. Minek is köszönheti vajon népszerűségét ez a kommunista felforgató? Hogyan lett hirtelen a mai fiatalság példaképévé az az ember, akit Alvaro Vargas Llosa perui publicista és Latin-Amerika-szakértő, a híres író fia a New Republicban megjelent tanulmányában csak „gyilkológépnek” titulál? Elsősorban a tudatlanságot jelölném meg. Sokan csak annyit gondolnak az egészről: ez egy frankó lázadó volt, meg drogos, és biztosan jó fej lehetett, mert a „magyarkodók” utálják. Meg jó polgárpukkasztó, a tanárok is csúnyán néznek, meg a szomszéd öreg bácsi is, aki biztos fasiszta… Az ilyenek, akik ezt gondolják, egyszerűen csak a konformista lázadók, akik semmiféle ideológiát nem követnek, egyszerűen csak butaságuk vezérli őket. Kiemelkedni a tömegből, elvetni a trendit – noha valójában képesek több ezer forintot adni egy ilyen pólóért, és pontosan ezzel süllyednek a sokaság divatjába. Ez még egy kialakulatlan nézet, amely bizony mégis alapjait fekteti le egy gondolkodásmódnak az egyén egész életére. A szándékosság tettenérhető az idealizálásban, hogy egy kommunista gerillát tesznek a még kiforratlan és egyre hiányosabban oktatott ifjúság elé. Bár azt hiszem, hogy a „Commandante” forogna a sírjában, ha megtudná, hogy az általa oly gyűlölt kapitalizmus globalizmusnak nevezett vércsekarma az ő nevében markolja meg a fiatalok elméjét. A mítoszhoz sajnos sokat tett hozzá szándékosan kult filmnek elkészített road-movie, a „Che Guevara: A motoros naplója”, amely kimondottan a fiatalságot célozza. „Szenvedélyesen vonzotta saját halála - írja Vargas Llosa -, de még inkább a másoké.” Magyarországon az eredeti könyvet, amelyből a film készült, természetesen az Ulpius-Ház nevű kiadó adta ki, amely ismert visszataszító és émelyítő kiadványairól. (Pl.: Vagina monológok, no meg hátborzongató propaganda-hazugságok a moszlim nők életéről, akik az igaz szerelmet keresik, aztán ezek ellentéte, a szingli nők, akik csak a vaginájuknak és a pénznek élnek…) Bár nem hinném, hogy azok az ifjoncok, akik ködös képként kezelik Che Guaverát, képesek lennének a kezükbe venni egy könyvet. Ráadásul sok hasznuk sem lenne belőle, hiszen ez még csak a „forradalmár” ifjúságáról szól. A rajongás másodlagos okát az idealizmus okozza, amely érdekes módon globális divat lett: a baloldali-antiglobalizmus. Érdekes ellentmondás: a multi-cégek legyártják és árulják a „Commandante” képével díszített ruházatokat, majd a globalizmusellenes fiatal megvásárolja tőlük. Manapság így működik a neokonformista lázadás. Az egy tőről fakadó bolsevizmus és kapitalizmus már idejétmúlt lett, helyette ez van. A baloldali globalizmusellenességet ugyanazok irányítják, akik a globalizmust. Ezek az idealisták már ismerik nagyjából az élettörténetét, és halálos áldozatait elhanyagolható veszteségnek tekintik, szatyorszámra szívják a füvet, eljárnak minden Majálisra a Városligetbe, egy kicsit adózni Kádár és a többi kommunista emlékének. Ők azok a tipikus olyan emberek, akik szabados liberalizmusuk miatt egyáltalán nem tudnák elviselni a példaképük által támogatott kommunizmust, de nagy hanggal bizonygatják, milyen jó is lenne… Valahogyan úgy képzelik, mint a gyermekek a halált: ez velem nem történhet meg! A kommunizmus jó, de csak másoknak hoznám el ezt az áldást, én inkább szerényen beérném annyival, ha a boldogságos megváltást átadhatnám nekik. A HétköznaPI CSAlódások nevű zenekar(?) (amely többek között Csurka felakasztására bíztat mindenkit) is ezek közé tartozik, még egy szövegileg és zeneileg igen rogyadozó lábakon álló indulót is írt, Commandante Che Guavera címmel. Mindez úgy eshetett meg, hogy a „rendszerváltás” után hirtelen a fiatalság nagy szabadságba pottyant bele. Nem volt már ki és mi ellen tiltakozni, lázadni. Mondhatni tiszta lapot kaptak az ifjak, amelyből csodás és nagyszerű dolgok nőhettek volna ki, hazaszeretet, honfi büszkeség, kiemelkedni, sikeres országot teremteni. Mindazon tiltott dolgokat, amelyek ott lappangtak az 50 éves kommunista elnyomás alatt. Ám volt az értelmiségi fiatalságnak egy olyan része, akiket kimondottan arra „tenyésztettek” ki, hogy erősen megmarkolva a többieket a könnyebb útra, a biztos elkorcsosulás útvonalára tereljék. Ezek a vezetők a kommunista rendszer idején nagy hanggal zúgolódtak, de valójában még támogatást is kaptak az akkori vezetéstől. Így eshetett, hogy Soros-pénzeken tanulhattak külföldön, szüleik révén kiváltságokban részesültek. Aztán érkezett meg a hamis rendszerváltás, ahol ezek most teljes mellbedobással beleugorhattak a politikába és a közéletbe, no és kapcsolataik révén a közéletet uraló médiumokba. Pártot alapítottak, s a hirtelen felszabadult fiatalokat rögvest „átlökték a ló túlsó oldalára”, a liberális – fogyasztói társadalomba. Az SZDSZ, és -akkoriban még csak mellékhajója - a Fidesz mindent megtett, hogy az alantas ösztönök vezessék a felnövő nemzedéket, előkészítve a talajt a manapság uralkodó káosznak és romlottságnak. Nekik ez volt a feladatuk. Az addig vasfüggöny mögött tartott külföldről rögvest a trágyát, az alja szennyet importálták nekünk, amelyet addigi tiltott mivolta is már izgalmassá tett sokak előtt. Európából nem a szabad kultúra, és a tiszta utcák úsztak be a magyar köztudatba, hanem a legalantasabb ösztönök és a mocsok „kultúrája”. Amit inkább Amerikának is nevezhetünk. Ennek vadhajtása ez a virágzó Che Guavera-láz. „Ő szervezte meg az első kubai koncentrációs táborokat, ahová először a politikailag gyanús elemeket zárták, majd a hatvanas évek közepétől a homoszexuálisokat, a katolikus papokat, a Jehova tanúit és az Aids-eseket is.” Ki is volt ez az ember? Mindenesetre leszögezhetjük: egy tömeggyilkos diktatúra ideológiáját követve vált véreskezű gyilkossá. És lett antikapitalista jelképből a fogyasztói globálkapitalizmus védjegyévé. (Bár utóbbiról nem ő tehet, hanem a világot markoló körök PR-tervezői, akik alkalmasnak találták arra mítoszát, hogy a fiatalságot megrontsák vele.) Nem egy ártatlan gerillavezér volt, aki a felszabadulásért küzdött, ne higgye senki ezt. „1959-től 1963-ig a La Cabana börtönerőd parancsnokaként több száz politikai fogoly és rendszerellenes rab kivégzését rendelte el (a számukat ma 500 és 1700 közé teszik). Sokak kihallgatásában, kínzásában és kivégzésében Guevara személyesen is részt vett, például Armando Valladares költő és emberi jogi aktivista esetében.” Ez az ember hasonlatos volt az állandó forradalmi nyüzsgésével a „mi” Kun (Kohn) Bélánkhoz. Argentinából Mexikóba, majd Kubába vetette a sors. Nem akarom leírni az élettörténetét ennek a piszkos kommunistának, hiszen az érdeklődők bárhol hozzájuthatnak biográfiájához, (már, ha nem alaposan kozmetikázott, azokat nem érdemes elolvasni, amelyek hőst faragnak ebből az emberből…) még annyit tennék csak hozzá: maga Fidel Castro kényszerítette távozásra nagy barátját, akit Iparügyi Miniszternek és a Nemzeti Bank elnökének is kinevezett, mert Guavera elszállt agya egyre radikálisabb kommunizmust követelt. Így aztán már a kellemetlenné váló cimborát a Szovjetunió urai is kezdték rossz szemmel nézni. Ezek után eltűnt, majd előkerült Bolíviában, ahol is a bennszülött kommunista-gerillák élére állt. Ez sem vált dicsőségére, és piszkos „forradalmát” itt sem sikerült kétes dicsőségre vinni. Amerika, amely akkoriban tulajdonképpen akkor sem igazán a bolseviki rendszer ellen harcolt igazándiból, csak a fenntartható uralomért Dél-Amerikában, megunta a „kis hülye” Commandante szőrözését, és lecsapott a boliviaiakkal a gerillák táborhelyére, sikeresen. „Miután a lábán megsebesült és fegyverét egy golyótalálat használhatatlanná tette, felajánlották számára, hogy megadhatja magát. Az elfogása során jelenlévő katonák elmondása szerint az elfogása előtti lövöldözés során a következőképp kiabált: "Ne lőjetek! Che Guevara vagyok, és többet érek nektek élve, mint halva!". Természetesen a „nagy forradalmi hőst” rövid úton kivégezték. (Ez nálunk miért nem ment a Kun Béla-féle figurákkal???) 1967. október 11-én agyonlőtték. Utolsó mondata ez volt: "Tudom azért vagytok itt, hogy kivégezzetek. Lőjetek, gyávák, csak egy embert öltök meg." Bátor mondatok voltak ezek, amelyek talán tiszteletet is érdemelhetnének, ha előéletével nem cáfolja meg a tisztakezű hős imidzsét – és elfogatása idején elkiáltott gyáva mondatával. Nem szolgált rá semmilyen megemlékezésre, esetleg a gyilkos komcsik között a helye, nem a fiatalság példaképeként. "Guevara élete utolsó éveiben szembefordult a szovjet kommunizmussal - írja Vargas Llosa. - Azzal vádolta Moszkvát, hogy túl puha, túl sok engedményt tesz az ideológia és a diplomácia terén. Szemben a maoista Kínával, amelyben az ortodoxia utolsó mentsvárát látta." Mindezek után mondjuk ki nyíltan: ez az ember lehet bármely olyan országban „hősnek” kikiáltva, ahol nem pusztított, gyilkolt a kommunizmus halálos eszméje, de Magyarország nem az a hely. Mi itt megtapasztaltuk az utópisztikus-tömeggyilkos bolsevizmus minden csapását, jobb lenne, ha jobban ismernék fiataljaink a történelmet, miről is szólt ez az egész. Talán akkor nem tisztelnék ezt a történelem szemétdombjára is méltatlan kis senkit. Ha már példaképet keresnek, inkább tekintsék annak honfoglalóinkat, és hazaszerető őseinket, akik felvirágoztatták Magyarországot.

Igazán életszerű baloldali héroszt választani a honfoglalók közül.

Bár lehet, hogy egyszerűbb lett volna linkelni... :D

Ez a hosszú szöveg tartalmaz igazságokat, de túlzás, hogy a Soros pénzek miatt állunk itt a hazug rendszerváltás után. Mostanság divat ez a tipusú jobboldali prédikáció mióta a nagyokos focihuligánok szétbaszták a fél várost. Persze gondolom mindegyik tisztességes hagyományörző, katolikus jómagyar ember. Tessék mögéjük bújni, zsidózni a kocsmákban a haverokkal, sírni trianonon, meg egy nemlétező ország nemlétező erejét fitogtatni, a realitásokkal nem kell foglalkozni. Fölösleges... Ez a nép soha nem fog összefogni, ha lesz igaz szityaturul rendszerváltás, ha nem. Csókolom...

Reakció Littleborznak: 1. Az antiglobalizmust, mint eszmét valahogy hazánkban éppen a jobboldali fiatalok tűzik a zászlajukra (valóban kissé fura módon, ugyanis ez tényleg szélsőbalos gondolat lenne eszemetörténetileg). 2. Nyilván tudod, hogy miből idéztél Che-től. A gerillák számára írt gyakorlati kézikönyvéből. Tudnánk hasonlóan rosszul hangzó mondatokat idézni a mindenki által elismert katonai zsenitől, a páncélos hadviselés nagyjától, Erwin Rommeltől is (mondjuk A tank támadásban, vagy a Gyalogság előre! c. a katonai felsőoktatási tananyagban ma is szereplő szakkönyveiből). A feni idézet gyakorlati fogás a gerillacsapat harckészségének ébrentartására. Azért, mert így működik az ember. Ahhoz, hogy ölni tudjon (márpedig a gerillacsapat nyilván harcol is, úgyhogy az egy ölsz, vagy megölnek helyzet), valamilyen lelki motivációnak is kell lennie. erről ír Che. 3 Aki olvasott már mást is Vargas Llossától, azt tudja, hogy a fickó bizony nagyon el tudja vetni a sulykot a latin-amerikai kommunistákat ostorozván, érdekes módon nem említed a szegedi Latin-Amerika tanszék oktatóját, Anderle Ádámot, aki viszont sokkal higgadtabban (és a nagyobb rálátás tisztaságával) tud írni a vitatott korszakról. (és: nem állítom, hogy Che egy hérosz, csak annyit, hogy nem feltétlenül az az elmebeteg felforgató gyilkos, akinek egyesek be akarják állítani. Politikus volt, gerilla, tiszta sor, hogy nem maradhatott patyolatfehér a lelke. Aki effélét vár el egy hasonló életvitelű figurától, az rettentően naív világban él.

Outliernek: Valószínűleg igazad van; nem lehet tudni, mit tett volna Che, ha... de a történelem nem a "ha..." tudománya. Che azért lett hős sokak szemében, mert úgy halt meg ahogy, és mert a kubai rezsim (és a teljes Komintern) azt csinált belőle. (Plusz valami amcsi szakinak eszébe jutott Che Guevarás pólókat nyomatni, mert az cool - én a magam részéről nem vennék fel olyat.)

drc: Che számomra kubai. Függetlenül attól, hogy valójában nem kubai származású, legemlékezetesebb tetteit ugyanis ott követte el. Sztálin grúz volt. But who cares?

Végülis tényleg... kit érdekelnek a száraz tények... :) (Na jó, ezer bocs, hogy ilyen szarkasztikus vagyok...)

"Dr. Ernesto "Che" Guevara de la Serna-t forradalmi tevékenység közben, meggyőződéssel végzett gerilláskodása." Egyszer láttam egy fotót (sajnos nem emlékszem, milyen újságban, kerestem is a kepet, sikertelenül), egy délszláv koncentrációs táborban készült. Egy szerzetes volt megörökítve rajta, csuhában, egy böszmenagy pisztolytáskával az oldalán. Gondolom, nem volt üres. Megkérdeztem egy vallásos kollégámat a képről. Hogy ez belefér-e a "Szeresd felebarátodat!" eszméjébe. Azt mondta, ha az az ember meggyőződéssel és hittel tette, amit tett, nem bűnos. Nahh, Dr. Ernesto "Che" Guevara de la Serna sem bűnos, ő is meggyozodessel gyilkolt. A szerzetes büdös muzulmánokat, a Commandante meg vérszívó kapitalistákat. A Bibliai szeretetet meg a Hippokrateszi esküt meg alkalmazzuk, amikor megfelelő az idő.

Ahogyan mondod! ;) Bár a kereszténység nevében két évezred alatt elkövetett aljasságok nem annullálják a kommunizmussal kísérletező társadalmak bűneit, de mégis azt gondolom, hogy a politika mocsokos dolog, tiszta kezű ember nem jött még ki belőle soha... Nem hiszem, hogy nekem kellene megvédenem bármelyiküket is... se a csuhást, se a gerillát! Erkölcs és politika nem azonos területek. És kevesebb az átfedés, mint azt sokan gondolják...