Dan Lungu regényét olvasom éppen (Egy komcsi nyanya vagyok!, Jelenkor Kiadó, 2008), amely tulajdonképpen a címszereplő komcsi nyanya nosztalgikus visszaemlékezése Ceausescu elvtárs horror-rezsimjére. Szerinte ugyanis akkoriban összehasonlíthatatlanul jobb volt az élet, mint az egyáltalán nem bársonyos romániai rendszerváltást követően. Ismerős, ugye? Az író azonban nyilván nem ért egyet a komcsi nyanyával, különben nem rántaná le a leplet a kommunizmus hét csodájáról. "Az első: (...) mindenkinek van munkahelye. A második: bár mindenkinek van munkahelye, senki sem dolgozik. A harmadik: bár senki sem dolgozik, a tervet száz százalék fölött teljesítik. A negyedik: bár a tervet száz százalék fölött teljesítik, üresek a boltok. Az ötödik: bár üresek a boltok, mindenkinek van mit ennie. A hatodik: bár mindenkinek van mit ennie, senki sem elégedett. A hetedik: bár senki sem elégedett, mégis mindenki tapsol." Sokan ezt sírják vissza. Miért is?