A legutóbbi bejegyzés lényege az volt, hogy mindenki oda dugja/nem dugja a micsodáját, ahová akarja. Hiszen kit érdekel? Az erkölcsrendészek ideje lejárt, akármennyire is nem tetszik ez nekik, és akármennyire is nem veszik észre magukat. Ideje lenne végre kitakarodniuk mások hálószobájából. Hiszen semmi keresnivalójuk ott. És soha nem is volt. Foglalkozzanak a saját szexuális életükkel. Meg lehet botránkozni az idei melegfesztivál plakátján, persze (félmeztelen gyerekek, borzalom!), csak éppen nem érdemes. És különben is. Érdekli a fenét a kiakadásuk! Csak kussoljanak végre azok, akik képtelenek elfogadni a saját frusztrációikat, valamint a józan észt. Hagyjanak már békén másokat, a rohadt életbe! Őket sem kritizálja azért senki, amiért mindössze egy lyukat sikerült vágniuk a saját hálóingükön, hogy levegőhöz juttassák a saját farkukat. És azt is csak akkor, ha gyereket akarnak csinálni. Mi a baj azzal, hogy egyesek társadalmilag nem elfogadott (muhaha!) helyeken keresik a boldogságukat? Nem ártanak vele senkinek. Elvégre nem kötelező! Ahogy heterónak lenni sem az! A homoszexualitás/leszbikusság nem fertőző, basszátok meg, idióta barmok! Be lehet tehát fogni! Törődjön mindenki a saját farkával, nyelvével, ujjaival, stb... Mindenki jobban járna... Nem ezen múlik a világ (állítólagos) dicsősége. És ha már itt tatrunk. Kinyalhassa minden hülye. A seggemet, azt! De mégse... Nyúljanak inkább magukhoz!