Mekkora kibaszás már pedagógusnak lenni! Kikészítenek a rohadt kölkök, szarul fizetik, a megbecsülés a nullával egyenlő, ráadásul a munkaidőd nem ér véget a munkaidőd végével, hiszen készülni is kell, ha lelkiismeretesen akarod csinálni. Persze szarni is lehet az egészre, de akkor meg azt mondja a főnököd, meg persze a köcsög szülők, akiknek természetesen semmi sem elég jó, hogy minek mentél tanárnak, te barom?!? Ha nem tetszik, el lehet húzni a büdös picsába! El lehet, persze, de mégis hová? Különösen ötven felett. A jövő generációját mindez nem érdekli, ahogy annak idején én is szartam az egészre, meg is keserítettem néhány jobb sorsa érdemes (?) életet, de az ember átértékel bizonyos dolgokat, különösen akkor, ha elkezd öregedni. És méginkább, ha az anyja, aki tanár, a háta közepére sem kívánja az egészet. Talán meg kellene szüntetni az oktatást. Értelme?!? Semmi!!! A hülyéknek egyébként is sokkal könnyebb, mondja magyar hangom, az anyám, akinek ezúttal igaza van...