Friend of Liberty

Eredetileg ugye arról volt szó (lásd a Pornó című bejegyzést), hogy tizennegyedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét még be nem töltött személyről annak beleegyezésével saját használatra lehetne pornográf felvételt készíteni. Aztán a pedofília megtűréséről,  támogatásáról kezdtek összevissza beszélni azok, akiknek néhány összetett mondat megértése is nehézséget okoz. Arról nem is beszélve, hogy a pedofilok fantáziáját nem a tizennégy évesek mozgatják meg, egy tizennégy éves a számukra ugyanis már öregecske. Zárójel bezárva. A történet vége az, hogy ezentúl két évig terjedő szabadságvesztést, közérdekű munkát, pénzbírságot kockáztatnak azok, akik tizennyolcadik életévét be nem töltött személy(eke)t pornográf felvételen szerepeltetnek. Elvileg tehát az a tizenkilenc éves fiatal is, aki aktfotót készít egy tizenhét évesről. Remek.

Irán alighanem valóban a háború kiprovokálását szeretné elérni a brit haditengerészek elfogásával (Napi Dzsihád, 2007. 03. 26. Karnyújtásnyira a háborútól). Ezúttal talán nekünk kellene engednünk. Legyen úgy, ahogy ők akarják...

A washingtoni képviselőház az afganisztáni és iraki hadi költségvetési törvény keretében megszavazta az iraki csapatkivonás menetrendjét – az Egyesült Államoknak legkésőbb 2008 szeptemberéig ki kell vonnia csapatait Irakból. A törvényjavaslatból szerencsére nem lesz törvény, W. ugyanis közölte a maradék eszüket is elvesztő demokratákkal, hogy mindenféleképpen vétózni fog. Az iszlámfasisztáknak tehát egyelőre várniuk kell az ünnepléssel. A következő elnökválasztásig egészen biztosan.

Az iráni hadsereg egységei elfogták a brit királyi haditengerészet tizenöt katonáját. Korábban is történt már hasonló eset, három évvel ezelőtt ugyanis nyolc brit haditengerész esett iráni fogságba. Akkor sikerült diplomáciai megoldást találni, a helyzet azonban három év alatt sokat fokozódott. A kérdés az, hogy elkerülhető-e a háború. És ha igen, meddig?

Iszmail Hanije, a palesztin (egység)kormány (azt most inkább hagyjuk, hogy miben egységes) miniszterelnöke kijelentette, hogy az ellenállás minden formája törvény adta joga a palesztin népnek. Ezek szerint az öngyilkos merényletek is. A palesztinoknak azonban nem csak jogaik vannak, hanem kötelezettségeik is. Bár ezt mindig elfelejtik. Pedig éppen ideje lenne beszüntetniük az erőszakot. És el kellene végre ismerniük Izraelt. Ha jót akarnának maguknak, megtennék. De nem akarnak. Inkább gyűlölik a zsidókat tovább. Rendületlenül.

© Ken Catalino

A világsajtó mindig beszámol az amerikai és izraeli katonák civilekkel szembeni jogsértéseiről. Ez persze így is van rendjén, hiszen a jogsértés az jogsértés, bárki kövesse is el. Arról viszont rendszerint jóval kisebb terjedelemben tájékoztatják a közvéleményt, hogy a vétkes amerikai és izraeli katonák, legalábbis az esetek túlnyomó többségében, nem ússzák meg büntetés nélkül. Azt hiszem, ezt szokás kettős mércének nevezni. A legjobban persze mindig azok kiabálnak, akiknek a legtöbb okuk lenne arra, hogy befogják a szájukat. Ahogy az lenni szokott.

Először október 23-án nem volt ott. Aztán március 15-én. Persze igazoltan hiányzott. Legalábbis szerinte. Köztársaságunk elnökének távolmaradása mindenestre jelzésértékű. Nyilván nem szereti a kínos pillanatokat. De az is meglehet, hogy egyszerűen gyáva. A kínos pillanatokat ugyanis mások sem szeretik. Mégsem futamodnak meg. Pedig alighanem a legtöbben meg tudnák magyarázni, hogy miért nem voltak ott, ahol és amikor kellett volna.

© Cox & Forkum

Csurka István nem emlékszik. Arra, hogy a nyilasok annak idején árpádsávos zászló alatt masíroztak volna. Csurka Istvánnak rossz a memóriája. Meg a stílusa. Szerinte ugyanis az igaz magyaroknak (igaz magyar nyilván az, akit ő annak nyilvánít) magasra kell tartaniuk az árpádsávos zászlót. Hogy a törpe, ám nagy hangú kisebbség lássa, nem rettenek meg tőle. Mármint az igaz magyarok. Kíváncsi lennék, miféle törpe kisebbségre gondolhatott. A zsidókra egészen biztosan nem. Hiszen Csurka nem antiszemita. Ő maga mondta. De ha Csurka nem antiszemita, akkor ki az?

Hétfőn várhatóan elbontják a Kossuth téri kordont, a kormányellenes tüntetők tehát visszatérhetnek. Önmagukra és másokra veszélyes klinikai esetek ismét égbekiáltó baromságokat követelnek majd, miközben ordítva röhögnek rajtuk mindazok, akiknek sikerült megőrízniük a józan eszüket. A tragédia nem sokban különbözik a komédiától. Nem is mindig tudjuk majd eldönteni, hogy minek vagyunk fül- és szemtanúi éppen.

A Hamasz több száz tagja tartózkodik Iránban katonai kiképzésen. Legalábbis ezt állítja az izraeli belbiztonsági szolgálat vezetője. Aki nyilvánvalóan hazudik. Előre megfontolt szándékkal. Iránban ugyanis a Hamasznak egyetlen tagja sem tartózkodik. Nemhogy több száz. Tulajdonképpen a Hamasz egyetlen tagja sem tudja, hogy merre van Irán. Alighanem még akkor sem találnának oda, ha megmutatnák nekik, hogy merre induljanak. De miért is mennének Iránba? Semmi keresnivalójuk ott. Iránban nincsenek zsidók. Katonai kiképzésre pedig egyáltalán nincs szükségük. Inkább ők taníthatnának másokat. Ártatlan emberek legyilkolására.

Ami ezekben az órákban a belvárosban történik, tulajdonképpen szóra sem érdemes. Ismét tönkretették egyik nemzeti ünnepünket. Történt már ilyen, ezután is történni fog. Majd hozzászokunk. Mindenestre szégyellhetnék magukat. Persze nem fogják. Már megint nekem (nekünk) kell  majd szégyenkeznem (szégyenkeznünk). Helyettük.

Az iraki biztonsági erők szóvivője szerint 80 (!) százalékkal csökkent a Bagdadban meggyilkolt irakiak száma a biztonsági terv egy hónappal ezelőtti beindítása óta. Azt hiszem, ez nem igényel kommentárt.

Kóka János szerint a parlamenti pártoknak a fenti mondattal kezdődő közös nyilatkozattal kellene elhatárolódniuk a MIÉP március 15-i nagygyűlésén vendégszereplő holokauszttagadó történésztől. Az elhatárolódásból persze nyilvánvalóan nem lesz semmi, Kóka javaslata azonban ettől függetlenül támogatható, Irving ugyanis valóban egy nevetséges pojáca. Aki talán még egy bejegyzésnyi figyelmet sem érdemelne. Nemhogy egy közös nyilatkozatot.

Tulajdonképpen elég lenne arról megkérdezni az embereket, hogy szocializmust akarnak vagy (a mondat továbbolvasása csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott) kapitalizmust. Bár az is lehet, hogy éppen arra megy ki a játék, hogy minden napra jusson egy mese népszavazás. Köszönöm, de ebből inkább nem kérnék.

© MTI/AP – Andre Penner

Izraeli értesülések szerint Szíria az elmúlt hónapokban több száz, más becslések szerint több ezer, Izrael területét fenyegető közepes és nagy hatótávolságú rakétát telepített a két ország határa mentén. A rakétákat állítólag nehezen azonosítható föld alatti tárolókban, illetve álcázott silókban helyezték el. Don't overreact, please! Egyáltalán nem bizos, hogy ellenségesek a szándékaik.

A Fidesz és a KDNP „Szocializmust, most!” programjának megbuktatásához a kapitalizmus barátai sajnos kevesen vannak. De a józan ész diadalában talán még reménykedhetünk...

© Glenn McCoy

Teljes az egyetértés. Mármint a kormánypártok és az ellenzék között. A közös nevező ezúttal az, hogy a másik antiszemita. Kezdetnek nem is rossz. Temetik befelé azt a bizonyos árkot. Ami közöttük húzódik. Igaz, már a fejük is alig látszik ki belőle. Hiba volna persze bagatellizálni. Főleg az antiszemitizmust. Meg az emberi hülyeséget. Jut mindkettőből. Bőven.

Párttá alakult a Kisgazda Polgári Szövetség. Éppen ideje volt, hiányérzetem azonnal meg is szűnt. A Fidesszel (khm) szövetséges szervezet elnökévé az utánozhatatlan Turi-Kovács Bélát választották. Jól fogunk tehát szórakozni ezután is. Bár nem biztos, hogy sikerül majd levegőt vennünk a röhögőgörcsök között.

© Paul Nowak

Izraelt nyugtalanítja a modern orosz harckocsi elleni rakéták Szíriának való lehetséges eladása. Aggodalmuk jogos, hiszen a rakéták egy része minden bizonnyal ismét a Hezbollah kezébe kerülne. A tavaly nyári konfliktusban a siíta terrorszervezet orosz rakétákat is bevetett az izraeli hadsereg ellen, nyilvánvaló azonban, hogy az oroszokat ez egyáltalán nem érdekli. Hiszen az üzlet az üzlet.

© Bob Gorrell