Friend of Liberty

Nemzetközi konferenciát rendeznek december 11-én és 12-én a holokausztról. Na hol? Természetesen Iránban. A „Tanulmányok a holokausztról: világperspektíva” című tanácskozáson, amely (figyelem!) teljes egészében tiszteletben tartja majd a zsidó vallást (muhaha!), és ahol nem lesz semmiféle politizálás és/vagy propaganda (muhaha!), nyilván kiderül majd, hogy „valójában” mi történt a vészkorszakban. Addig viszont kénytelenek leszünk sötétben tapogatózni. Ahogy eddig.

Palesztin biztonsági erők vonultak be a Gázai övezet északi részébe, mégpedig azért, hogy megakadályozzák az Izrael elleni rakétatámadásokat, elvileg ugyanis (lásd A tűzszünet vége című bejegyzést) még tart a fegyvernyugvás. Komolyan meglepődnék,  ha sikerrel járnának, a palesztin biztonsági erők ugyanis éppen a biztonság szavatolására képesek a legkevésbé. Persze már az is eredmény, hogy legalább megpróbálkoznak vele. Az eddigiek ismeretében mindenféleképpen.

© Paul Nowak

Mindössze néhány óráig tartott az Izrael és a palesztinok közötti tűzszünet, Gázából ugyanis három rakétát lőttek ki a zsidó államra. A támadásért a Hamasz és az Iszlám Dzsihád „vállalta a felelősséget”, akármit is jelentsen ez. A tűzszünet megszegői nyilván kemény büntetésre számíthatnak majd. Bár az is lehet, hogy tévedek.

A véleményemet korábban már megírtam a népszavazósdiról. A kérdés már csak az, hogy mitévők legyenek a kapitalizmus barátai. Éljenek állampolgári jogukkal, és mondjanak nemet a szocializmusra, vagy pedig maradjanak otthon, csökkentve a részvételi arányt? A többség valószínűleg a szocializmust választja majd. Egy érvénytelen népszavazással viszont talán megakadályozható lenne az idő kerekének visszapörgetése.

Egy lépéssel megint közelebb kerültünk a szocializmus maradványainak lebontásához – ezentúl gyógyszertáron kívül is hozzájuthatunk majd a nem vényköteles gyógyszerekhez (pl. láz- és fájdalomcsillapítók, vitaminok). Győzött a piac, a bevételeiket féltő antipatikusok vereséget szenvedtek, a józan ész ellen indított támadásuk (lásd: gyógyszerszatír) ugyanis nem hozott eredményt. A versenynek és a patikaalapítás liberalizációjának köszönhetően ráadásul csökkenni fognak az árak, igazán elégedettek lehetünk tehát. Panaszkodni legföljebb a gyógyszerészek fognak. De ez legyen az ő bajuk.

Kedves olvasók, várom a javaslatokat!

Az emberi jogok durva megsértései miatt az ENSZ-közgyűlés emberi jogi bizottsága elítélte Észak-Koreát. Meg nem erősített hírek szerint Phenjan azóta Kim Dzsong Il nevetésétől hangos.

Egy neve elhallgatását kérő magas rangú amerikai kormányzati illetékes szerint nem lehet kizárni, hogy az Egyesült Államok vagy Izrael megelőző műveleteket vegyen fontolóra Észak-Koreával és Iránnal szemben, hiszen mindkét ország nukleáris fegyverek megszerzésére és birtoklására törekszik. A neve elhallgatását kérő magas rangú amerikai kormányzati illetékes meglehetősen diplomatikusan fogalmazott, tulajdonképpen azonban azt akarta mondani, hogy a megelőző csapást addig kellene elindítani, amíg van mit megelőzni. Az idő ugyanis továbbra sem nekünk dolgozik (lásd Az idő sürget című bejegyzést).

Ismét eggyel kevesebben vannak azok a kevesek, akiknek a véleményére még érdemes odafigyelni. Nyugodjék békében.

Mahmud Ahmedinedzsadnak teljesen igaza van – az idő valóban Teheránnak dolgozik. Az iráni elnök bejelentése szerint a közeljövőben hatvanezer centrifugát kívánnak beüzemelni, hogy fűtőanyagot állítsanak elő polgári atomerőműveik működtetéséhez. Ahmedinedzsad természetesen nem bontja ki az igazság minden részletét, országának ugyanis korántsem békések a szándékai. A szabad világ azonban továbbra is ölbe tett kézzel ücsörög (szándékos képzavar), mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Pedig nincs. Lépni kellene, amíg nem késő.

A demokraták új irányt (?) szabnának az iraki politikának, ezért négy-hat hónapon belül megkezdenék az amerikai erők kivonását Irakból. Nagyszerű elképzelés, eltekintve attól a lényegtelen apróságtól, hogy a kivonulás nem oldana meg semmit. Éppen ellenkezőleg. A siíták és a szunniták között valószínűleg azonnal kirobbanna a polgárháború – erről mintha megfeledkeztek volna a szamarak demokraták. Az előválasztásokon elért kettős siker nyilván a maradék eszüktől is megszabadította őket. Feltéve, de meg nem engedve, hogy volt nekik egyáltalán.

© The People's Cube

Az előválasztásokat követően a demokraták ötvenegy, a republikánusok negyvenkilenc képviselőt küldhetnek a szenátusba, ráadásul a képviselőházat is demokrata elnök, mégpedig Nancy Pelosi elvtársnő irányítja majd.

Kérdés, hogy mi lesz Irakkal, az elefántok veresége ugyanis változásokat eredményezhet az Egyesült Államok külpolitikájában. A kivonulás természetesen szóba sem jöhet, legalábbis egyelőre – ezt rövid gondolkodás után mindenki beláthatja. A demokratáknak azonban láthatóan nincs más elképzelésük, a kampány során legalábbis nem lehetett tőlük egyetlen épkézláb gondolatot sem hallani az iraki helyzet megoldásával kapcsolatban. A republikánusoknál persze sokkal jobban csinálnák. Higgyünk nekik. Ők mondták. 

© Lisa Benson

Ami korábban még kétséges volt, (lásd a Majdnem kiütéses győzelem című bejegyzést), az mostanra bizonyossággá vált: a republikánusok a képviselőházi többség mellett a szenátusi többséget is elveszítették. Az eredmények ugyan továbbra sem hivatalosak, ha azonban nem változik semmi, a demokratáknak – a két független szenátor (Lieberman és Sanders) voksával – ötvenegy, míg a republikánusoknak negyvenkilenc szavazata lesz a szenátusban. A helyzet fokozódik…

Lemondott az Egyesült Államok védelmi minisztere. Donald Rumsfeld, az Irak elleni háború feltétlen híve, hat évet töltött a tárca élén, döntését alighanem a republikánusok gyenge szereplése (taps az arab világ soraiban) is befolyásolta az időközi választásokon. Utódjául George W. Bush a CIA egykori igazgatóját, Bob Gates-t nevezte ki. A War on Terror ettől és a választási eredményektől függetlenül  nyilván ezután is folytatódik. Egyéb lehetőségünk persze nincs is.

Az Egyesült Államokban nagyjából minden az előzetes várakozásoknak megfelelően alakult az időközi választásokon. A republikánusok tizenkét év után elvesztették többségüket a képviselőházban, ráadásul az is elképzelhető, hogy a szenátusban is kisebbségbe szorulnak – az eredmények egyelőre nem hivatalosak. Bush tehát nehéz időszak elé néz. Bár az is igaz, hogy legalább az újraválasztása miatt nem kell aggódnia.

© Henry Payne

Időközi választások az Egyesült Államokban. Hamarosan kiderül, mennyire nyernek a demokraták – vagy megfordítva, mekkorát buknak a republikánusok. Mostanáig az utóbbiak voltak létszámfölényben a képviselőházban és a szenátusban is. Komoly meglepetés lenne, ha ez így maradna, a demokraták ugyanis szinte egészen biztosan többséget szereznek a képviselőházban, de azt sem lehet kizárni, hogy a szenátusban is. Az erőviszonyok megváltozása rendszerint következményekkel jár. Az Egyesült Államok külpolitikáját azonban remélhetőleg nem befolyásolják majd számottevően a választási eredmények. 

A két legnagyobb párt náci szlogeneket használ(t) kampánycélokra, legalábbis az utánozhatatlan Deutsch-Für Tamás és a még nála is zseniálisabb Gál J. Zoltán valami ilyesmiről beszél(t) össze meg vissza. Az országgyűlési választások előtt az MSZP keveredett gyanúba (Van egy ország. Van egy ember. Van egy program.), most pedig a Fidesz (Az igazság szabaddá tesz). A két politikust (muhaha!) persze nem kell túlságosan (egyáltalán?) komolyan venni, kritikán aluli színvonalú politikai életünk legszánalomraméltóbb figurái közé tartoznak ugyanis. Szedhetnénk viszont belépőt. Mindjárt kisebb lenne a költségvetés hiánya.