Friend of Liberty

Szaddám Huszein tehát valószínűleg akasztófán végzi, emberiesség elleni bűntettek miatt ugyanis kötél általi halálra ítélték, igaz, fellebbezésének elbírálása még hátra van. Az ítéletnek akár örülni is lehetne, hiszen az iraki exdiktátor igazán rászolgált a halálra, a legmegfelelőbb megoldás mégis az élethosszig tartó börtönbüntetés lett volna – a szabadság korlátozása egészen biztosan rosszabb a halálnál.

Irán sikeres rakétakísérletet hajtott végre három rövid hatótávolságú rakétával. Nyilván békés szándékainak újabb bizonyítékaként…

© Glenn McCoy

A francia „fiatalok” már megint nem bírnak magukkal. Folytatják, amit nem is olyan régen elkezdtek, legutóbbi gyújtogatásaik ugyanis nem hoztak eredményt – alulreprezentáltságuk a médiában mit sem változott. Értsük meg őket. Képzeljük magunkat a helyükbe. Nyilvánvaló, hogy a többségi társadalom okolható minden problémájukért, a „fiatalok” viszont nem felelősek semmiért. Különösen a saját életükért nem.

Az olasz parlament tagjai komoly problémával szembesültek, azt kellene ugyanis eldönteniük, hogy transzszexuális képviselőtársuk, egy bizonyos Vladimir Luxuria, melyik mosdót használja – a férfit, a nőit, vagy esetleg létesítsenek külön illemhelyet a transzszexuálisok számára. (Persze transzszexuális mosdóból is kettő kellene. Egy azoknak, akik férfinak, egy pedig azoknak, akik nőnek érzik magukat. Vladimir Luxuria egyébként az utóbbiak közé tartozik.) Az olaszok talán nem is tudják, hogy mennyire szerencsések. Irigylésreméltóak a gondjaik. Bár nem vagyok benne egészen biztos, hogy a mi honatyáink és honanyáink meg tudnák oldani őket.

Próbáltam jelzőket találni a Polgárok és Polgármesterek Szövetsége az Élhető Magyarországért honlapján olvasható felhívásra, kénytelen vagyok azonban beismerni, hogy kudarcot vallottam. A mai napon tehát leteszem a fegyvert a hülyeség túlerőben lévő csapatai előtt.

A nicaraguai  kongresszus ötvenkilenc igen szavazat és kilenc tartózkodás mellett olyan törvényt fogadott el, amely teljesen (!) megtiltja az abortuszt – tehát még olyan esetekben is, ha az anya élete forog veszélyben. Enrique Bolanos államfőnek ugyan alá kell még írnia a törvényt, korántsem biztos azonban, hogy erre végül sor kerül. Persze nem azért, mintha az elnök liberálisabban gondolkodna az átlagos nicaraguai törvényhozónál, éppen ellenkezőleg, ő ugyanis a mostani hatéves szabadságvesztés helyett tíztől harminc évig terjedő börtönt javasolt az abortuszt végeztető anyák és segítőik megbüntetésére. És még mi panaszkodunk, hogy egy ilyen szanaszétkúrt országban vagyunk kénytelenek élni…

© Michael Ramirez

Rendőrségünk tehát ismét leszerepelt. Nem először és gyaníthatóan nem is utoljára. Az október 23-i oszlatások valószínűleg nem állnák ki a jogszerűség próbáját (jelvény nélkül, tehát azonosíthatatlanul szolgálni és védeni legalábbis nem tűnik összeegyeztethetőnek a jogállamisággal), előre borítékolható azonban, hogy mindent jogszerűnek találnak majd. Túlságosan élénkek még a pártállami reflexek… Sajnos.

Ajánlott olvasmány: Tory és Roark.

Önjelölt nemzetmentőink holnaptól párhuzamos intézményrendszer (?) kiépítésébe kezdenek, miközben fogalmuk sincs arról, hogy régóta egy párhuzamos világban élnek. Az irrealitás világában, ahol a józan észről még csak véletlenül sem hallhattak. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ezek az emberek egy másik bolygóról jöttek. Egy nagyon távoli bolygóról.

Az előzetes várakozásoknak megfelelően Irán folytatja az urándúsítást. Aggodalomra azonban nincs okunk, atomprogramja ugyanis kizárólag békés (muhaha!) célokat szolgál. Minden rendben van tehát, nyugodtan alhatunk. Nyilván én reagálom túl a dolgot.

Kedvenc diktátorom a bolondját járatja az egész világgal, ami tulajdonképpen egyáltalán nem meglepő, hiszen hagyják. A sikeresnek bizonyult atomrobbantás után először sorozatos robbantásokkal fenyegetőzött, majd állítólag megbánta az egészet, nem sokkal később azonban már újabb robbantást helyezett kilátásba, ha az Egyesült Államok tovább zaklatja. Az ENSZ alighanem azzal tehetné a legtöbbet, ha minél előbb átküldené Kim aktáját egy pszichiáternek…

Egyesek meg vannak róla győződve, hogy az Egyesült Államok konfliktuskereső külpolitikája miatt olyan a nemzetközi helyzet, amilyen, ha viszont Uncle Sam visszafogta volna magát, most nem ott tartanánk, ahol éppen tartunk. Egy gond van ezzel az állásponttal, mégpedig az, hogy komolyan gondolják, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy nem lehet komolyan venni. Az Egyesült Államok hibáztatása ugyanis mindig a legegyszerűbb megoldás. Függetlenül attól, hogy valóban hibáztatható-e valamiért, esetleg éppen ellenkezőleg…

Palestinian gays flee to Israel, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen a zsidók között teljes biztonságban érezhetik magukat, az övéik között ellenben... Tanulságos olvasmány, amely némileg tovább árnyalja a toleráns iszlám vallásról bennünk élő képet.

Ma van az ’56-os forradalom ötvenedik évfordulója. Ajánlom mindenki figyelmébe a Commentary című folyóirat októberi számában megjelent kiváló cikket.

Korábban már idéztem Béndek Pétertől (lásd az Elvonási tünetek című bejegyzést), nem látom tehát akadályát, hogy miért ne idézhetnék tőle még egyszer. Egyébként is nehezen lehetne érthetőbben összefoglalni a lényeget. „A demokrácia – hiszi vagy sem a kedves olvasó: a fogyasztói kapitalizmussal együtt – az aljaember korlátozásának leghatékonyabb eszköze. Így értette a sokszor idézett és pont annyiszor félreértett Sir Winston is. A demokrácia legfelemelőbb tulajdonsága pontosan az, hogy intézmények közé szorítja a tömeg önkifejezését: a nagyobb részt műveletlen köznépet egyedeire bontva szavazófülkékbe tereli, ahol messze kisebb kárt tud tenni, mint az utcákon összeverődve és felajzódva. A kapitalizmus ugyanezt a tömeget egyenvágyakhoz láncolja, és nagyon helyesen megtervezi az életútjukat a bölcsőtől a sírig annak érdekében, hogy egymást irigyeljék és bámulják ahelyett, hogy egymás vérét ontják. Na persze sokkal emelkedettebben is elő lehet adni ezt, de most az igazmondás heteit éljük.” A teljes cikk egyébként itt olvasható.

George W. Bush az ’56-os forradalmat méltató beszédében többek között azt mondta, hogy „a szabadság késleltethető, de meg nem tagadható.” Bízom benne, hogy legalább ezzel mindenki egyetért. Vannak kétségeim…

ENSZ-szankciók ide, ENSZ-szankciók oda, Észak-Korea arra készül, hogy kísérleti földalatti atomrobbantások sorozatát hajtsa végre. Nem vagyok meglepve. Valaki esetleg igen?

Értetlenül állok Che Guevara kultusza előtt. Talán az én készülékemben van a hiba, várom tehát az olvasók hozzászólásait, hogy végre megértsem, miért kellene rajonganom érte nekem is. A „Commandante” körüli felhajtásról kialakított véleményem egyébként a következő: 

Bayer Zsolt kritikán aluli cikke után itt egy újabb elrettentő példa, ezúttal azonban ellenkező előjellel. Krausz Jenő újságíró követte el a Metro véleményrovatában: „Azok a kedves politikusok, akik hetek óta mély morális válságról beszélnek, talán egy pillanatra elgondolkodhatnának azon, milyen példát ad a Kossuth tér, ami hetek óta exlex állapotban van, ahol politikai alapon mindent lehet: engedély nélkül sátorozni, árusítani (persze számla nélkül) italt mérni, uszítani. Mindezt büntetlenül. Ha így van, akkor Olaszliszkán faji, vérmérsékleti alapon miért ne lehetne lincselni?” Most sem találom a szavakat.

Hans Blick, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség egykori főigazgatója szerint az Egyesült Államok pökhendi politikája tehető felelőssé az észak-koreai és az iráni rezsim nukleáris fegyverkezéséért. A jól értesültek tudni vélik, hogy a globális felmelegedésért is, de ne térjünk el a tárgytól, marasztaljuk el inkább az Egyesült Államokat, hiszen megérdemli. Nyilvánvaló, hogy jobban tette volna, ha együttműködik a hullahegyek urával meg a holokauszttagadóval. Csak saját magát hibáztathatja…