Friend of Liberty

© Bob Gorrell

Azt már tavaly szeptemberben megírtam (lásd az Ayn Rand rossz társaságban című bejegyzést), hogy Az ősforrás nem az egyetlen magyarul megjelent Ayn Rand regény. Magam sem gondoltam volna, de nemrégiben sikerült megszereznem a Fogoly lelkek egy igen jó állapotban lévő példányát. Szerintem ideje lenne elgondolkodni az újrakiadáson.

Nagyjából így lehetne összefoglalni az utóbbi időszak néhány hozzászólásának lényegét. A rendszeres olvasók nyilván tudják, mire gondolok. Nem is foglalkoznék ilyen piszlicsáré ügyekkel, valamit azonban tisztázni szeretnék. De persze nincsenek illúzióim. Aki idióta, az is marad. Tehát. Akármennyire is hihetetlen ez egyeseknek, de az előre megfontolt szándékkal elkövetett észosztásért senkitől sem kapok pénzt. Sajnos. Aki mégis fizetni szeretne nekem a továbbiakban, az jelentkezzen. Nem fogom visszautasítani. Valószínűleg.

Mármint Mahmud Ahmedinedzsad. Az a performance ugyanis, amit a Columbia egyetemen előadott, kabaréba fulladt. Pontosabban röhögésbe. És nem is a meghívás ténye bizonyítja igazán az Egyesült Államok nagyságát, ahogy W. mondta, hanem az, hogy sikerült az iráni elnök ellen fordítani a saját fegyverét.

Elefántnak sajnos már megint igaza van (Kádár nyert, ennyi volt). A kormánykoalíció pártjai ugyanis eldöntötték, hogy ezentúl huszonkét állami biztosító fog versenyezni (muhaha!) értünk. Erre aztán érdemes volt hónapokig várni. Taps az ellenzék soraiban.

© Michael Ramirez 

A holnapi ENSZ-közgyűlésen Mahmud Ahmedinedzsad állítólag elmondja, hogyan lehetne megoldani a világ problémáit. Beszédében valószínűleg gyakran használja majd a peace és a love szavakat. Békés szándékaihoz tehát kétség sem férhet. Hiszen azt is csak a cionisták reagálták túl, hogy Irán hatszáz (!) rakétát irányzott be izraeli célpontokra. Pedig a keményvonalas iráni rezsimnek nincsenek ellenséges szándékai Izraellel szemben (sem). Atombombára például egyáltalán nincs szükségük, hiszen az atombomba ideje lejárt. Ezt egyébként szintén tőle tudjuk. És miért ne hihetnénk neki? Nem akar(nak) ő(k) rosszat senkinek. Különösen a zsidóknak nem.

© Cox & Forkum 

A térfigyelő kamerák elterjedésének a legtöbben egyáltalán nem örülnek. Engem nem zavarnak különösebben, hiszen a térfigyelő kamerák még mindig a kisebbik rosszat jelentik. Többek között erről is írtam a Hírszerzőn olvasható publicisztikámban.

 

"A jogállamiság eszméjéből az következik, hogy mindenki számára biztosítani kell adatai felhasználásának ellenőrzését, és a különböző nyilvántartásokból való törlés lehetőségét."

 

Tovább

A nemzeti und polgári érzelmű munkatársakra állítólag nem tartanak igényt a közszolgálati rádiónál.  Mindezt a polgári újságírás (muhaha!) mártírjától tudjuk, aki egyébként jelenleg is a közszolgálati rádió jól megfizetett főmunkatársa. Kondor Katalin köztudottan nemzeti und polgári érzelmű. A fizetését mégis minden hónap elején átutalják a bankszámlájára. Nyilván egyedül én látok itt némi ellentmondást. És természetesen a rosszindulat beszél belőlem. 

A tahóságának köszönhetően országos ismertséget szerző Zuschlag Jánost különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan, üzletszerűen, bűnszövetségben elkövetett csalással gyanúsítják. Talán nem véletlen, hogy már a hardcore szocialisták sem merik azt állítani, hogy Zuschlag-ügy nincs. Zuschlagnak persze ehhez is elég vastag a bőr a képén. Az ártatlanság vélelméről természetesen nem feledkeztem meg, de ha ezek után sikerülne kimásznia a szarból, vagyis megússza valami nevetséges büntetéssel, komolyan mondom, én is utcára vonulok. Hiszen a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak. Elvileg.

Franciaországban egyre tisztább a levegő. A szellőztetésre már évtizedekkel korábban sort kellett volna keríteni, eddig azonban senki sem merte kinyitni az ablakokat. Aztán jött Sarkozy és megindult a szociális állammal a szemétdomb felé. A külügyminiszter (az egyébként szocialista Bernard Kouchner) pedig belengette az Iránnal szembeni keményebb fellépés lehetőségét. A Chirac elnöki időszakára jellemző pöcsölésnek tehát alighanem vége. Itt az ideje, hogy vigyázó szemünket ismét Párizsra vessük.

Az ENSZ-re lehet számítani. Mindig hozza a megszokott (kritikán aluli) színvonalat. Holnap például kitör a világbéke. Az ENSZ-főtitkár szerint ugyanis ideje lenne beszüntetni az ellenségeskedéseket. Méghozzá a világbéke nemzetközi napján. (Azért ezek az emléknapok is megérnének egy bejegyzést. Talán majd egyszer.) A worldpeace persze very good. Lenne. Csakhogy amíg elmebeteg iszlámfasiszta gazemberek a dzsihád exportálásával vezetik le a felgyülemlett feszültséget (a kiváló György Péter szerint nyilván médiabeli alulreprezentáltságuk ellen küzdenek), addig teljesen fölösleges a világbékéről álmodozni. Hiszen a dzsihádisták már a spájzban vannak. És talán nem kellene őket beengedni a konyhába.

Fogalmam sincs, hogy Schwarz bácsinak és Weisz néninek mi a jó. Az viszont egészen biztos, hogy Semjén Zsolt káros az egészségre. Ezért aztán igazán felajánlhatná a fizetését (vagy legalább egy részét) a gyógyíttatásunkra. Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy egyenesen az agyhalálba akarja kergetni a hallgatóságát. Ráadásul nincs is egyedül. Ez ám az igazi nemzethalál. Egy ország kómában.

És ha helyzet van, akkor mozdulni kell. Lehetőleg egyszerre. Néhány rengeteg szabadidővel rendelkező megszállott ennek megfelelően máris kivonult az utcára. Hogy lemondásra kényszerítsék a kormányt. A kormány pedig nyilván összeszarta magát. És hamarosan lemond. Vagy nem. Szerintem inkább az utóbbi. És ez így van jól. Hiszen miért is kellene lemondania? Az alapító atyák (muhaha!) beleírták talán az alkotmányba, hogy a mindenkori kormánynak népszerűnek kell lennie?

 

Update: Lehet, hogy az idén nem lesz forradalom, írja a Hírszerző. Talán én emlékszem rosszul, de szerintem tavaly sem volt.

Kedves Olvasók! Rajtam kívülálló (és itt most nem részletezendő) okok miatt az utóbbi néhány hónapban a Friend of Liberty tartalék üzemmódban működött. Kevesebb lett a bejegyzés, karikatúrákat is csak alkalomadtán töltöttem föl, a hozzászólásokra pedig viszonylag ritkán reagáltam. És kedvenc blogjaimat sem nagyon látogattam, amiért ezúton is elnézést kérek mindenkitől. Most azonban visszatérek a régi kerékvágásba. Vagyis (majdnem) minden nap lesz friss olvasnivaló. Üdv, FoLib

© Mike Shelton

Valamelyik nap elnéztem a Magyar Liberális Párt (hehe!) sátrába, valami jazz-koncert volt éppen, a sátor előterében pedig két leszbikus csókolózott önfeledten, a hetero többség azonban ügyet sem vetett rájuk. Hogy mi ebben a rendkívüli? Az égvilágon semmi. De. Gondoljunk bármit is a szabad demokratákról, arra azért kíváncsi lennék, hogy melyik másik párt rendezvényén viselkedhetett volna hasonlóan egy leszbikus (vagy meleg) pár. Kedves Olvasók, tegyék meg tétjeiket!

© Bob Gorrell

Akinek vannak még illúziói a Chávez-féle (khm) demokratikus szocializmussal kapcsolatban, azoknak ajánlom figyelmükbe Széky János Maisanta című írását az Élet és Irodalom 2007. március 2-i számában. (Elnézést, de a linket lusta voltam megkeresni.)

© Bob Gorrell

Nemrégiben mérges gázzal teli ampullát találtak az ENSZ New York-i székházában. Az anyag állítólag a kilencvenes években került az épületbe egy iraki fegyverzetellenőrzés során, a szóvivő pedig igyekezett mindenkit megnyugtatni, hogy közvetlenül senkit sem veszélyeztetett. Örülök. De azért halkan megkérdezném: "És közvetve?"

© Gary Varvel

Többek között az ingyenebédet kellene minél előbb elfelejteni. De egyre inkább úgy tűnik, hogy az előző rendszerben szocializálódott generációk tagjai erre képtelenek. Ahogy a rendszerváltás után született generációk tagjai sem. Pedig az általunk igénybe vett szolgáltatásokért fizetni kell(ene). Ha már egyszer nagykorúak vagyunk, illene is úgy viselkedni. Amíg nem késő.