Friend of Liberty

Castro él. Castro halott. Castro él. Castro halott. Castro él. Castro halott. Egyik cáfolat követi a másikat. Mintha számítana, hogy életben van-e, vagy már meghalt. Castro ugyanis már régóta nem világpolitikai tényező. Csak egy szánalmas vén kommunista. Akinek a baromságain csak röhögni lehet. Hiányozni fog.

A kubai külügyminisztérium hivatalos álláspontja szerint nem tartozunk Kuba baráti társaságához. És ez igazán jó érzés. Az elvtársak egyébként azért haragudtak meg ránk, mert be akarunk fogadni huszonkilenc kubai menekültet. Igazán befogadhatnánk többet is, jelentkezőből nyilván nem lenne hiány. És talán még Castrot is megütné a guta. Mi meg elmondhatnánk, hogy elhoztuk a kubaiak számára a szabadságot.

Kóka János talán már megbánta, hogy Tőkés László azonnali szentté avatásának szorgalmazása helyett a határon túli magyarok autonómiatörekvéseiről nyilvánított volna véleményt. Meggondolatlanságának meg is lett az eredménye. Mindenki föl van háborodva. Határon innen és túl. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott. Pedig Kóka tulajdonképpen csak annyit mondott, hogy talán nem feltétlenül az autonómia a legjobb megoldás. Erre Tőkés megkérte, hogy ne avatkozzon a magyar nemzet belügyeibe. Miért is, püspök úr? Kókának ehhez ugyanannyi joga van, mint Önnek.

Ilyen persze nincs. Mármint tűzijátékhoz való alkotmányos jog. És lehet bármekkora költségvetési megszorítás, a tűzijátékhoz nem mer nyúlni senki. Különben nyilván kitörne a forradalom. Hiszen a népnek jár a tűzijáték. Pedig ennél nagyobb baromságot nehezen lehet elképzelni. Milliárdokat eltapsolni néhány perc alatt. Ráadásul teljesen értelmetlenül, fölöslegesen. Hiszen mi köze van az államalapításnak a tűzijátékhoz? Mielőtt nemzeti érzelmű olvasóim (nemzeti érzelmű, muhaha!) agyvérzést kapnának és/vagy félreértenének, szeretném világossá tenni, hogy nem az államalapítás megünneplésével van bajom. Hanem az ünneplés módjával.

Azt alighanem eddig is tudták, hogy engem a nemzetközi zsidóság rángat dróton. Arról viszont fogalmuk sem lehetett, hogy a blogom látogatottsága után kapom tőlük a jutalékomat. Különben nyilván nem olvasnának ilyen gyakran. A Friend of Liberty látogatásával tehát közvetve a nemzetközi zsidóság törekvéseit támogatják. Remélem, nem szóltam túlságosan későn.

Mahmud Ahmedinedzsadnak nem tetszik a rakétavédelmi rendszer Közép-Euróbába telepítésének ötlete. Mahmud Ahmedinedzsadnak természetesen kurvára semmi köze hozzá, hogy az Egyesült Államok mit és hova telepít. Ahogy Putyinnak sincs. Különben sem értem, hogy miért tiltakozik mindenki. Hiszen rakédavédelmi rendszerről lenne szó. Azok kedvéért, akiknek még mindig nem világos, megismétlem. Rakétavédelmi rendszerről. Nem jelentene tehát fenyegetést senkire. Mégpedig azért, mert rakéták elfogására használnák, nem pedig rakéták indítására. Mit nem lehet ezen megérteni?

Orosz nemzetiszocialisták állítólag kivégeztek egy tádzsik és egy dagesztáni férfit. Állítólag. Ami azt jelenti, hogy még kiderülhet ártatlanságuk. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy minden további nélkül elképzelhető róluk mindaz, amivel vádolják őket. Hiszen az ő szemszögükből nézve a tádzsik és a dagesztáni férfi rászolgált a halálra. Mégpedig azért, mert nem orosznak születtek. És egy nemzetiszocialistának ennyi éppen elég lehet a gyilkoláshoz.

Robert Fico hányingerrel küszködik. Rosszul van a kapitalizmustól. Én is hányingerrel küszködöm. Rosszul vagyok azoktól, akik rosszul vannak a kapitalizmustól. És nekem ne mondja senki, hogy a szocializmus enyhítené a hányingeremet. Fico viszont legszívesebben szocializmussal gyógyítaná magát. Egészségére! Én viszont egész jól megvagyok szocializmus nélkül. Egészségemre!

Chávez elvtársnak ízlik a hatalom. Nem meglepő tehát, hogy szívesen maradna elnök akár életfogytig. Nyilván azért, hogy fölépítse (figyelem, önellentmondás következik!) a demokratikus szocializmust. Muhaha! Ami őelőtte még senkinek sem sikerült. És amivel persze Chávez is kudarcot fog vallani. Hiszen vagy demokrácia van, vagy szocializmus. A kettő együtt nem megy. Teljesen fölösleges erőltetni.

A dél-koreai túszokat fogságban tartó tálibok szóvivője igyekezett mindenkit megnyugtatni. Kijelentette ugyanis, hogy betartják a nemzetközi humanitárius jogszabályokat. Majd hozzátette, hogy különösen akkor, ha azok összhangban vannak az iszlám joggal, a sariával. Engem sikerült meggyőznie, minden a legnagyobb rendben. Hiszen a nemzetközi humanitárius jogszabályok és az iszlám jog között rengeteg az átfedés. Egymás szinonimái, mintegy. Aggodalomra tehát semmi ok. A boldog vég karnyújtásnyira...

Sean Penn remek színész. Ugyanakkor egy idióta. Természetesen nem azért, mert ki nem állhatja Busht. Az Egyesült Államok (mindenkori) elnökét ugyanis, szerencsére, nem kötelező szeretni. De. Azért mert gyűlöli Busht, még nem kellene támogatásáról biztosítania Venezuela eszelős elnökét. Legközelebb nyilván Kubába utazik majd  tanulmányi kirándulásra... Aztán Iránba... Esetleg Észak-Koreába...

Sokan nyilván máris nagyot csalódtak az új brit miniszterelnökben, Gordon Brown azonban a jelek szerint egyáltalán nem hülye. Elképzelhető ugyan, hogy a későbbiekben némileg átértékelődik Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kapcsolata, jelentős változtatásokra azonban, minden előzetes várakozás ellenére (legalábbis remélhetőleg), nem lehet számítani. Egyik legutóbbi nyilatkozata mindenesetre erre enged következtetni: "Az egész világ adósa az Egyesült Államoknak, amiért az élére állt a nemzetközi terrorizmus elleni harcnank". Kezdetnek nem is rossz.

"Már Kondor Katalin sem kell a rádiónak" - olvasom a drámai hírt a Magyar Hírlap mai címlapján.  Elgondolkodom azon, hogy érdemes-e egy olyan világban élni, ahol már Kondor Katalin szakértelmére sincs szükség. Végül persze sikerül meggyőznöm magam, hogy érdemes! Különösen akkor, ha időnként jóízűeket lehet nevetni. Kondor ugyanis odanyilatkozott, hogy az általa "képviselt, pártoktól független értékrend nemkívánatos a rádiót uraló álliberális csoportnak". Muhaha!!! A humorérzékét tehát még nem veszítette el. Azért ez megnyugtató.

Már megint az ügynökkérdés került a figyelem középpontjába. Aminek természetesen örülni kell(ene), hiszen most talán sikerül tiszta vizet önteni a pohárba. Persze vannak kétségeim. A megoldás pedig rendkívül egyszerű. Teljes nyilvánosságot. Most.