Friend of Liberty

Eddig kétségek között éltem. De most Orbán Viktor végre odanyilatkozott, hogy szeretne ismét miniszterelnök lenni (az országé, nem a nemzeté), így hát megnyugodtam. Nagy kő esett le a szívemről. Már azt hittem, pályát akar változtatni. Mi lenne velünk nélküle? Mi lenne vele nélkülünk?

Göncz Kingát már meg sem akarják gyilkolni? - kérdezhetnénk, de inkább nem kérdezzük. Ez az egész abszurd ügy ugyanis tökéletesen beleillik a kormánytól megszokott mindennapi bénázások végtelen sorában. Ha tetszik, gumicsont. Ennyi. Nem több.

Ha a szabad demokraták be akarnak kerülni a hírekbe, elég, ha a könnyűdrogok liberalizációjáról, vagy a melegjogok kiterjesztéséről kezdenek beszélni. Az erkölcsrendészek ugyanis mindig gondoskodnak róla, hogy a liberálisok erkölcstelen, nemzetrontó (a felsorolás tetszés szerint folytatható) ötletei minél nagyobb nyilvánosságot kapjanak. Mostanában éppen (már megint) a homoszexuálisokról/leszbikusokról stb. van szó. Az erkölcsrendészek pedig, hogy egy klasszikust idézzek, ismét elmulasztottak egy lehetősget a hallgatásra. A szabad demokratáknak persze igazuk van. "Egy szabad, demokratikus, európai jogállam jövője csak akkor biztosított, ha valamennyi polgára számára képes garantálni a sérthetetlen magánélethez és az egyéni boldogsághoz való jogot". Vagyis a homoszexuális/leszbikus stb. párok számára is biztosítani kellene ugyanazokat a jogokat (öröklés, tartás joga, egészségügyi jogok, örökbefogadás lehetősége), mint a heteroszexuális kapcsolatban élőknek. Egy valóban liberális pártnak azonban folyamatosan napirenden kellene tartaniuk ezt a kérdést. És nem csak akkor, ha benne akarnak lenni a tévében.

Líbiában ismét (előzmény: Szolidaritás!) halálra ítélték azt az öt bolgár ápolónőt és azt a palesztin orvost, akiket azzal vádolnak, hogy szándékosan fertőztek meg 438 gyereket HIV-vírussal. A tárgyalás természetesen teljesen jogszerű körülmények között zajlott. Mindössze azt nem vették figyelembe, hogy a vírus már Líbiába érkezésük előtt a kórházban volt, a halálos fertőzés pedig a rossz higiéniai állapotok miatt terjedhettett el. Ezek persze elhanyagolható apróságok. Egyértelmű tehát, hogy rászolgáltak a halálra.

Wolfgang Schauble kereszténydemokrata német belügyminiszter többek között célzott gyilkosságokkal harcolna a terroristagyanús személyek ellen. Az ellenzéki pártok és a koalíciós partner szociáldemokraták alig kapnak levegőt a fölháborodástól. Szerintük ugyanis a belügyminiszter frontális támadást intézett a jogállam ellen. Érdekes, én azt hittem, hogy a terroristák. Pedig Shauble-nek tökéletesen igaza van. Hagyományos eszközökkel nem lehet harcolni a terrorizmus ellen.

Horn Gyula tehát nem kap kitüntetést. Nagyon helyes. Félreértés ne essék. Nem az 1956-os tevékenysége miatt érdemtelen rá. Hiszen az ember változik. Horn azonban nem. Ő még ma is úgy gondolja, hogy pufajkás elvtársaival a törvényes rendet védte a forradalmárokkal szemben. Hát ezért jobb, ha nem kap kitüntetést. Későbbi (rendszerváltás utáni) érdemei ellenére sem.

A Magyarok Világszövetsége (brrr) tízmilliárd forintnyi jóvátételt követel Oroszországtól a Szovjetunió 1956-os forradalomban játszott dicstelen szerepéért. Oroszország persze ennél magasabbról már nem is szarhatna (elnézést) a Magyarok Világszövetségére, ami tulajdonképpen teljesen érthető. Borítékolható tehát, hogy a jóvátételből nem lesz semmi. Inkább azon kellene elgondolkodni, hogy kitől kérjünk jóvátételt a Magyarok Világszövetsége egyre abszurdabb megnyilvánulásai miatt. Meg azon, hogy mekkora összeget. Van egyáltalán akkora összeg, ami abszurditásuk mértékéhez fogható?

Deutsch Tamás szerint a miniszterelnök klinikai eset. Ezért aztán le kellene mondania. Lehetőleg most rögtön. Vagy még korábban. Nem szeretnék vitát nyitni Deutsch Tamással. Hiszen meglehet, hogy igaza van, és a miniszterelnök valóban nem beszámítható. Bár azt eddig nem tudtam, hogy Deautsch Tamásnak (elme)orvosi végzettsége is van. Azt hittem, hogy csak a sporthoz ért. Egy valamit azonban nem igazán értek. Miért ne vezethetné ezt az országot egy elmebeteg? A tízmillió elmebeteg országát. Jut eszembe. Deutsch Tamást megvizsgálta mostanában valaki? De most be kell fejeznem. Hallom az ápolók lépteit.

A világ legbékésebb vallásának követői fel vannak háborodva. Most éppen azért,  mert már megint ráléptek a lábukra. Ezúttal II. Erzsébet. Van pofája ugyanis lovagi címet adományozni a Sátáni versek írójának, Salman Rushdie-nak. Akit tulajdonképpen bármikor megölhetnek. Igaz, az ellene kimondott fatvát visszavonták. De én azért a helyében nem érezném magam biztonságban. A világ legbékésebb vallásának követői például máris dzsiháddal fenyegették meg Nagy-Britanniát. Ami tulajdonképpen teljesen logikus lépés a részükről. Már csak azt nem értem, mi közük van hozzá, hogy II. Erzsébet kinek adományoz lovagi címet? És ha már itt tartunk. Miért foglalkoznak vele egyáltalán? Talán jobb lett volna, ha inkább hallgatnak.

Update: Olvasom, hogy Pakisztánban Rushdie helyett Bin Ladent díjaznák. Érdemei elismeréseként. Jellemző.

Nagyon remélem, hogy valaki meghívta José Bové-t az egyik McDonald's-ba. Elvégre a vendégszeretetünkről vagyunk híresek, nem?

A Gázai övezetben lakó palesztinok állítólag kezdik visszasírni az izraeli megszállást. Mit lehet erre mondani? Azt hiszem, semmit. Ez a hír önmagáért beszél.

Csintalan Sándor, a haza nagyformátumú politikusa (és utánozhatatlan médiaszemélyisége)belépett a Fideszbe. Ezúton is gratulálok. A Fidesznek és Csintalannak egyaránt. Megérdemlik egymást.

A Fidesz (meg persze a KDNP) nem támogatja, hogy Majtényi László legyen az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, szerintük ugyanis az egykori adatvédelmi ombudsman túlságosan közel áll a szabad demokratákhoz. Bevallom, fogalmam sincs, hogy Majtényi kikhez áll közel. Azt sem tudom, hogy mennyire. És hogy őszinte legyek, nem is érdekel különösebben. Nem is olyan régen azonban Polt Péter legfőbb ügyész nagyon is közel állt az egyik kormánypárthoz. És az a bizonyos párt akkor ezt nem találta kifogásolhatónak. Fordítottak egyet a köpönyegen. Történt már ilyesmi korábban is. És nyilván ezután is történni fog. Meglepődni fölösleges.

Mahmud Ahmedinedzsad szerint az iráni atomprogram olyannyira előrehaladott állapotban van, hogy már nem lehet leállítani. Mahmud Ahmedinedzsad téved. Egyetlen atomprogram sem lehet ugyanis olyannyira előrehaladott állapotban, hogy ne lehessen leállítani. Ha az irániak nem hajlandók erre, majd megteszik helyettük mások...

A Kedves Olvasó nyilván szereti a bort. Nincs is ezzel semmi baj. Az igazi ínyencek (értsd: perverzek) azonban ezentúl kommunista bort is ihatnak. Természetesen vöröset. Én legalábbis nemrégiben kénytelen voltam két halott kommunistával farkasszemet nézni a közértben. Az egyik Che Guevara volt, a másik Kádár János. Mindketten egy-egy palack oldaláról bámultak rám. Egészségünkre! Csak aztán meg ne ártson...

A gondoskodó állam köszöni szépen, jól van. Baloldali barátaink tehát teljesen fölöslegesen sírdogálnak a halála miatt. Most éppen a szórakoztatásunkról gondoskodik. Én legalábbis majdnem halálra röhögtem magam, amikor a Kormányzati Tanácsadó Jósdáról olvastam. Köszönöm. Szereztek egy felhőtlen napot.

Százhúsz milliárd dollár. Ekkora összeget szavaztak meg az iraki és az afganisztáni hadműveletek folytatására. És ami talán ennél is fontosabb, kivonulási menetrend nélkül. A demokraták persze ismét előhozakodnak majd az agyrémeikkel. És ki tudja, egyszer talán elérik amit akarnak. De minél később, annál jobb.

Hugo Cháveznek kivételesen igaza van. A pápának pedig ezúttal sincs. A római katolikus egyház ugyanis nem tisztította meg az őslakos indiánokat. Illetve megtisztította tőlük csaknem az egész kontinenst. A pápa szerint szó sem volt erőszakos hittérítésről. Na persze. Az indiánok önként lettek katolikusok. És dalolva. A pápának alighanem a gazdasági ismeretei mellett a történelmi ismeretei is hiányosak. Legközelebb vajon mi derül ki róla? Nem is merek belegondolni.

Miniszterelnökünk szereti a nagy szavakat. Most éppen Kolumbuszhoz hasonlította magát. Aki elérte célját, az Újvilágot. Én eddig úgy tudtam, hogy Kolumbusz Indiába indult, az Újvilág tehát lényegében véletlenül került az útjába. Amit aztán jellemző módon nem is róla neveztek el. Nem tudom, miniszterelnökünk eredetileg hová indult, meglehet azonban, hogy egészen máshová érkezik majd meg. Ha már egyszer olyan, mint Kolumbusz, a végén még kellemetlen meglepetések érhetik.

Csoóri Sándor tragikusnak tartja, hogy nem történt meg a rendszerváltás. Én Csoóri Sándor megnyilvánulásait tartom tragikusnak, de ez legyen az én problémám. Hiszen Csoórinak és elvtársainak (köztük olyan ellenállóknak mint Pozsgay Imrének és Szűrös Mátyásnak) akár még igazuk is lehet(ne). De nincs. És persze az is elég abszurd, hogy éppen ők beszélnek ellopott rendszerváltásról. Hiszen ott voltak a tetthelyen az állítólagos bűntény elkövetésekor. Nincs tehát semmi garancia arra, hogy másodszorra jobban csinálnák.

© Michael Ramirez

A pápa egyenlőségjelet tett a kapitalizmus és a marxizmus közé. Szerinte ugyanis mindkettő a múlt század eltévelyedése. Azzal most ne foglalkozzunk, hogy sem a kapitalizmus, sem a marxizmus nem a múlt század találmánya. Hiszen mindenkinek jogában áll (khm) butaságokat beszélni. És a pápa elég gyakran él is ezzel a jogával. De. A kapitalizmust a marxizmussal talán mégsem kellene összemosni. Hacsak nem akarunk nevetségessé válni.