Többször is elolvastam a Kommunista kiáltványt, Marxnak és Engelsnek azonban nem sikerült meggyőznie arról, hogy a kommunizmus lenne a megoldás. Éppen ellenkezőleg. Minden egyes olvasás után egyre biztosabb voltam benne, hogy elképzeléseik tarthatatlanok. És rendkívül károsak. Az alábbiakból remélhetőleg kiderül, hogy mi a problémám a kommunizmussal. (Marxot eredetileg Petri György nevezte szerencsétlen hülyének az egyik versében.)

„Nekünk, kommunistáknak szemünkre vetették, hogy el akarjuk törölni a személyesen szerzett, önnönmunkával szerzett tulajdont; azt a tulajdont, amely minden személyi szabadságnak, tevékenységnek és önállóságnak alapja. Munkával keresett, megszolgált tulajdon! A kispolgári, kisparaszti tulajdonról beszéltek-e, amely a polgári tulajdont megelőzte? Ezt a tulajdont nem kell eltörölnünk, az ipar fejlődése eltörölte, és napról napra eltörli. Vagy a modern polgári magántulajdonról beszéltek? De teremt-e a bérmunka, a proletár munkája a proletárnak tulajdont? Semmi esetre. A bérmunka a tőkét teremti meg, vagyis azt a tulajdont, amely a bérmunkát kizsákmányolja, amely csak azzal a feltétellel gyarapodhat, hogy új bérmunkát hoz létre, hogy azt újra kizsákmányolja.”

A magántulajdon eltörlése ezek szerint a munkások számára elfogadható lenne, mivel nekik úgysincs semmijük. Ezt az elgondolást talán abban az esetben lehetne elfogadni, ha tulajdonon csak a termelőeszközöket értenénk. Ettől ugyebár a munkások meg vannak fosztva, ezért kénytelenek eladni magukat a tőkéseknek, akik kizsákmányolják őket. Munkájukért azonban fizetést kapnak, amit aztán elköltenek. Ez pedig óhatatlanul elvezet a magántulajdonhoz.

A társadalom azonban nem egyenlő a munkásokkal. Ott vannak még a burzsoák, a középosztály, valamint a parasztok. Velük mi lesz? Önszántukból vélhetően ők sem mondanának le megszerzett javaikról. Azonban „a tőke közösségi termék és csak a társadalom […] valamennyi tagjának együttes tevékenységével hozható mozgásba. A tőke tehát nem személyi, hanem társadalmi hatalom. Ha tehát a tőkét közösségi tulajdonná változtatjuk át […], akkor nem személyi tulajdon változik át társadalmivá. Csupán a társadalmi jellege változik meg a tulajdonnak. A tulajdon elveszti osztályjellegét”.

Marx és Engels szerint tehát azért lenne méltányos a vagyon egyenlő elosztása, mert a tőke az egész társadalom együttes munkájának eredménye, ennél fogva azt nem sajátíthatja ki magának egy szűk réteg. Mivel pedig a burzsoázián kívül senkinek sincs magántulajdona, mást nem is érintene hátrányosan annak megszüntetése, sőt a társadalom többsége üdvözölné ezt a radikális megoldást.

„Rémüldöztök, hogy mi meg akarjuk szüntetni a magántulajdont. De fennálló társadalmatokban a társadalom tagjainak kilenctized részére nézve megszűnt a magántulajdon; a magántulajdon éppen azáltal létezik, hogy a társadalom kilenctized részére nem létezik. […] Egyszóval azt vetitek szemünkre, hogy a ti tulajdonotokat akarjuk megszüntetni. Valóban, ezt akarjuk.”

A tulajdonviszonyok erőszakos átrendezése rendkívül káros folyamatokat indíthat el egy társadalomban. A magántulajdon megszüntetése működésképtelenséghez vezet, hiszen ami mindenki tulajdona, az valójában senki tulajdona, ráadásul a vagyoni különbségek csökkentésének (megszüntetésének) talán ez az egyik legirreálisabb módja.

Marx természetesen a család (khm) átalakításában sem lát kivetnivalót, hiszen „mi a jelenlegi, a polgári család alapja? A tőke, a magánszerzés. Teljesen kifejlett alakban ez a család csak a burzsoázia számára létezik; de kiegészítői a proletár kényszerű családtalansága és a nyilvános prostitúció. A burzsoá családja természetesen megszűnik e kiegészítőjének a megszűnésével és mindkettő eltűnik a tőke eltűnésével.”

Ha abból indulunk ki, hogy Marx szerint a társadalom kilenctized részének nincs magántulajdona (vagyis a burzsoázia kivételével senkinek), illetve, hogy a proletár családtalan, akkor feltételezhető, hogy szerinte mindössze a társadalom egytizedének van családja (vagyis kizárólag a burzsoáziának). No comment.

„Burzsoáink nem elégednek meg azzal, hogy proletárjaik felesége és leányaik rendelkezésükre állanak […], hanem fő gyönyörűségüket abban lelik, hogy egymás feleségét elcsábítják.”

Muhaha! Ezek szerint tehát a proletárok genetikailag képtelenek a hűtlenségre. Érdekes elképzelés. Ugyanakkor nettó képtelenség.

Marx és Engels megjövendölték a világforradalom kitörését, a középosztály eltűnését, a kapitalista országok dolgozóinak fokozatos elszegényedését, valamint azt is, hogy a nagyarányú gépesítés miatt a tőkések haszna csökkenni fog. Ezek az előrejelzések mind tévesnek bizonyultak, ahogy A kommunista kiáltvány legnagyobb része sem valósult meg – legalábbis nem úgy, ahogyan elképzelték.