...és merjünk baromságokat beszélni. Mint Szili Katalin. Akinek ez nyilván akkor is sikerülne, ha álmából keltenék fel az éjszaka közepén. Legutóbb például képes volt odanyilatkozni, hogy a szociális válság (what the fuck?) egyik oka, hogy túlságosan nagy kedvezményekben részesítjük a multinacionális tőkét. Az európai értelemben vett szociáldemokrácia (muhaha!) legjelesebb hazai képviselőjének minden bizonnyal igaza van. Ezért aztán nem is mondanék neki ellent. Mások hibáztatása egyébként is kedvező hatással van a személyiségünkre. Méghozzá azért, mert legalább addig sem kell szembenéznünk saját alkalmatlanságunkkal. Üzenjünk tehát hadat a rajtunk élősködő kapitalistáknak. A munkanélküliséggel elboldogulunk nélkülük is. A szocializmusban egyszer már megmutattuk nekik. Miért ne sikerülne másodszor is? Előre!