Méghogy Amerika nem tárgyal terroristákkal! Bruhahahaaha! :D (Ezt azért ugyi magad se gondoltad egészen komolyan?!) Persze, ha nagyon filozófikusan közelítek, akkor a kérdés csupán annyi, hogy milyen kritériumok alapján tekint az USA külpolitikája terroristának valakit. És innentől kezdve szépen el lehet moszatolni a kérdést. (Lsd. pl. Ahmedinedzsad nemrégi Egyesült Államokbéli tárgyalással egybekötött látogatása, hogy más hirtelen eszembe se jusson.)

drc: Nekem úgy rémlik, Ahmedinedzsad nem kapott meghívót a kormánytól.

Na jó, akkor az amerikai pénzen felfegyverzett tálibok jutnak az eszembe. Annak idején jó volt szivatni velük a szovjeteket, de most ők maguk se tudnak kitakarítani rendesen utánuk. Vagy esetleg gondolhatok Nicaraguára, vagy a tudjisten hány közép- és dél-amerikai országra, ahol az USA terrorista és kvázi-terrorista rezsimeket pénzelt, terrorista és kvázi-terrorista csapatokat bérelt fel, hogy a saját szájaíze és nagyhatalmi érdekei szerint alakítsa a helybéli hatalmat alkotó tényezőket. Egy nagyhatalom igenis tárgyal terroristákkal. Sőt: időnként enged is nekik (ha az ő érdekei is úgy diktálják): ezen felkapni a vizet, nagy naivságra utal!

drc: Mer' a sandinisták aztán nyeretlen kétévesek voltak, mi?

Tudtam, hogy valami etikai-emocionális érvvel próbálsz majd jönni, amit persze másik etikai-emocionális érvvel lehetne ütni, ha az ember bele akarna menni ilyenekbe. De én nem akarok, és ezért csak halkan jegyzem meg, hogy a be nem avatkozás poltikája, vagyis a beavatkozás tilalma más ország belügyeibe a nemzetközi jog ius cogens-e. Ezt ugye az USA ma sem látszik, és sosem látszott igazán komolyan venni, merthogy nagyhatalomnak tetszik lenni neki. Innentől kezdve pedig azt hiszem, már édesegy mindegy, hogy saját érdekeit milyen jogsértéssel kívánja védeni. Akár még a terroristákkal tárgyalás is beletartozhat a repertoárba; sőt: az legalább nem sért nemzetközi jogot! :D

Ja igen... És még egy példa! Vajon hol tartana most az észak-ír helyzet, ha a brit kormány nem tárgyal a terroristákkal?! Szerintem még mindig egymást gyilkolásznák nagy elánnal... Ugye, hogy ugye!

drc: Ugye, hogy nem! A gondolatmenetedből ugyanis az következik, ha egy diktátor úgy dönt, lemészároltatja állampolgárait, vagy állampolgárai egy bizonyos csoportját, akkor azt tétlenül végig kell nézni. Hát egy nagy büdös lófaszt! Olyankor magasból kell szarni a nemzetközi jogra. Amilyen magasról csak lehetséges. És be kell avatkozni.

nem, az én logikám (és a nemzetközi jog logikája) szerint ez nem így van. létezik a humanitáriánus intervenció fogalma is. de mondd, miért nem siet ezzel a humanitáriánus intervencióval az USA a darfuri térségben (ahol nincs olaj) és miért volt oly' gyors és kemény Irakban (ahol ezzel szemben volt olaj)? de ne térjünk el a tárgytól ennyire! az alapkérdés, amiben nem értek veled egyet az az volt, hogy tárgyalhat-e egy nagyhatalom (az egyszerűség kedvéért hívjuk USÁnak) terroristákkal. erre első körben azt mondtam, hogy: 1) attól függ, hogy kiket tekint az amerikai külpolitika terroristáknak. 2) ha elég nyomós érdek kívánja még attól se... tárgyalóasztalhoz ülnek a legocsmányabb állatokkal is. és végül: 3) ha hadviselő félként elismerik a terroristákat (márpedig igen, merthogy miként lehetne akkor háborút viselni ellenük?), akkor már miért ne lehetne tárgyalni is velük? azért ne, mert ezt éppen Barack Obama mondta és nem John McCain?

Mintha anno Roosvelt tárgyalt volna Sztálinnal, sőt talán segítséget is küldött volna neki....