Azt írja Daniel Cohn-Bendit a 68 tünékeny öröksége című cikkében (HVG, 2008. május 17.), hogy '68 "(...) bármennyire nagyszabású mozgalom volt is, soha nem folyamodott erőszakhoz, pontosan azért, hogy a lázadás újfajta módját teremtse meg". 1968-ban én még ugyan gondolatban sem léteztem, igaz, egyre közelebb van az a bizonyos harmadik iksz, az olvasmányélményeim alapján azonban mintha úgy rémlene, hogy annak idején azért elrepült néhány utcakő, megtalálva néhány rendfenntartót. De biztos én vagyok szenilis. És nem DCB. A szenilitás ugyanis korral jár. És én a szenilitáshoz, remélem, még túlságosan fiatal vagyok.