Pártot alapítani egészen biztosan kurva jó érzés lehet, különben nem próbálkozna vele boldog, boldogtalan. A parlamenti küszöbben való pofáraesés már kevésbé lehet überfasza dolog, a választások azonban még messze vannak, akárki akármit is mond, addig pedig el lehet játszani, hogy vagyunk valakik a belpolitikai életben. Most éppen, már megint, zöld pártot (pardon környezettudatosat, mer' azt ki sem merik mondani, hogy zöld, az emberek többsége ugyanis sugárban okádik mindenféle zöldség hallatán) akar gründolni néhány, a fősodorból kikopott lúzer, az eredmény előre borítékolható, merthogy ki az a hülye, aki ilyesmire szavaz? Vannak ilyen perverzek, persze, nade. Az öt százalék nagyon messze van, erőlködni is lehet, csak éppen fölösleges. A lényeg azonban máshol lakozik. Hiszen pártot az alapít, aki akar. Ettől szép a demokrácia. De hol van már az a nyamvadt kapitalista párt, amire szavazni is lehetne?