Eddig nem volt szó az olimpiáról, nem véletlenül. Képtelenség lenne ugyanis magasabbról tennem az olimpiai mozgalomra (mozgalom? brrr). Egyesek most nyilván kozmopolita köcsögnek tartanak, mások véleménye azonban a legkevésbé sem érdekel (igen, egoista is vagyok többek között), de én is úgy gondolom, hogy ügyesen csurrantani a kölcsönhúgyból (copyright by Tóta W.), azért mégsem valami nagy diadal (tisztelet persze a kivételeknek). A versenysport egy ideje (egyre inkább) arról szól, hogy ki doppingol ügyesebben. Érdekli a fenét!?! De a leglényegesebb kérdés mégiscsak az, hogy kik voltak azok az idióták, akik Kínának adták az olimpia rendezésének jogát? Persze. Kína a legújabb globális nagyhatalom, de azért elképesztő naivságra vall demokratizálódást várni agyondoppingolt élsportolók küzdelmétől. Nem azt mondom, hogy Kína a náci Németország megfelelője, de ahogy a náciknak, úgy a kínai komcsiknak sem kellett volna olimpiát ajándékozni. Mert ettől mennek a mennybe. Egy kurva olimpiától ugyanis nem változik semmi. A kínai komcsik ugyanolyan seggfejek maradtak, mint amilyenek korábban voltak. És el lehet élvezni attól, hogy Jacques Rogg mindössze annyit mondott, hogy kivételes olimpia volt, nem pedig azt, hogy minden idők legjobb olimpiája, de azért ez édeskevés. Megkapták a lehetőséget? Megkapták! Kihasználták? Kihasználták! Az emberarcú Kína. Lehet csorgatni a nyálat. És a szabadságjogok? A szabadságjogokkal mi van? Semmi!!! Ki nem szarja le a szabadságjogokat? A kínai rezsim biztosan leszarja. Ideje lenne egy kubai játékoknak, nem? Amíg Castro elvtárs életben van.