Friend of Liberty

A kormányfő (khm) szókimondó beszéde nem belülről szivárgott ki. Ezt maga a hazudós mondta el egy zártkörű tanácskozáson. Ha ő mondja, nyilván így történt. A szavahihetőségéről ismertük meg.

Stumpf István odanyilatkozott, hogy Bokros Lajos alkalmas lenne kormányfőnek, szerinte ugyanis a nagybajszú „sokat fejlődött az elmúlt tíz évben”. A végén még kiderül, hogy Stumpf a Friend of Liberty lelkes olvasója – lásd a Bokros teendők című bejegyzést.

Az önkormányzati választásokon az ellenzék fölmosta a kormánypártokkal a padlót. A papírforma szerint alakult tehát minden, a Hazudós & Tsai vereséget szenvedett. Egyesek szerint ez azt jelenti, hogy a választók megvonták a kormánytól a bizalmat, az alkotmányban azonban nem találtam erre vonatkozó utalást. Ahogy arra sem, hogy a kormány(fő) csak akkor és addig maradhat hivatalában, ha és ameddig népszerűsége magasabb, mint az ellenzéké. Remélhetőleg készül már valahol az alternatív alkotmány, amely megszünteti azt az antidemokratikus gyakorlatot, hogy az éppen regnáló kormányról csak négyévente lehet elzavarni. Egyébként is elég unalmas állandóan azt hallgatni, hogy a pártok választást akarnak nyerni, nem pedig közvélemény-kutatást.

… fogalmaznak meg követeléseket mostanában, pedig olyan, hogy „a nép”, természetesen nem létezik. Eltérő érdekekkel rendelkező egyének vannak csupán, ám ez láthatóan nem zavarja a haza ön- és közveszélyes megmentőit, akik felhatalmazva érzik magukat arra, hogy mindannyiunk nevében nyilatkozzanak, miközben csak annyi történt, hogy közfelkiáltással (!) megválasztották őket valamelyik tényleges legitimitással nem rendelkező nevetséges szervezet élére. Igazán örülnék, ha a megkérdezésem és a felhatalmazásom nélkül a továbbiakban nem követelnének senkitől semmit. Köszönöm.

Legalábbis állítólag. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az öröm (lásd A főterrorista halott című bejegyzést) korainak bizonyult.

Bokros Lajosból nem lesz miniszterelnök. Ez egészen biztos, pedig az ötlet nem is rossz. Korábban a mellett érveltem a Menjenek vagy maradjanak? című bejegyzésben, hogy a kormány(fő) maradjon, úgy gondoltam ugyanis, hogy a reformokat máskülönben elfelejthetjük, Bokros neve pedig akkor még nem került szóba, mint lehetséges miniszterelnöké. A véleményem egyébként nem változott, a kormányfő helyesen döntött, amikor nem nyújtotta be lemondását. Mivel azonban szavahihetőségét azóta sem sikerült visszaszereznie (lásd az előző bejegyzést), talán mégis másvalakivel kellene hozzákezdeni a szükséges reformokhoz. Mondjuk Bokrossal.

A miniszterelnök már megint hazudott. Most éppen arról, hogy mit mondott neki Angela Merkel. Elmondása szerint a német kancellár asszony hozzá hasonlóan a hazugságokkal való bátor szembenézésnek tartja a nyilvánosságra került beszédet, a kancellária sajtóosztálya azonban megcáfolta a kormányfő szavait. Elgondolkodtató, hogy Merkelt senki sem gyanúsította meg azzal, hogy esetleg ő nem mondott igazat a berlini munkaebéden elhangzottakkal kapcsolatban.

A főmérnök (muhaha!) tehát még sohasem hazudott az embereknek. Én ugyan nem egészen így emlékszem, de hagyjuk a rosszindulatú megjegyzéseket, hiszen az információ teljesen hiteles forrásból származik, egyenesen a főmérnöktől. Eddig tehát az igazat, csakis az igazat, a színtiszta igazat hallottuk tőle. Az a vicc pedig, hogy a politikusok akkor hazudnak, amikor mozog a szájuk, nyilvánvalóan megalapozatlan.

Legalábbis állítólag. A szaúdi titkoszolgálat mindenesetre valószínűnek tartja, bin Laden pedig, ha nem is szándékoltan, igazán örömet szerezhetne a szabadság barátainak azzal, hogy végre szíveskedik elhalálozni. Eddig mindig hamisnak bizonyultak a haláláról szóló hírek, ezúttal remélhetőleg másként lesz. Nélküle is éppen elég gazember rontaná a levegőt.

„A felelősség vállalását nem a bocsánatkéréssel kell elintézni: a megváltozott cselekvés sokkal erősebb.” Valóban. Elkezdeni mégis inkább a bocsánatkéréssel kellett volna. Egy miniszterelnöknek mindenféleképpen.

Varga Mihály, a Fidesz gazdaságpolitikusa lényegében kihátrált a tavaszi kampányban a pártja által beígért 14. havi nyugdíj és a tb-járulék 10 százalékpontos csökkentése mögül, egy interjúban ugyanis azt mondta, hogy „az egy komplex javaslatcsomag része volt, de most már figyelembe kell venni a megváltozott makrogazdasági környezetet.” Meglepődtem volna, ha azt mondja, hogy nem létező hónapok után akkor sem szabad nyugdíjat fizetni, ha azt a makrogazdasági környezet egyébként lehetővé teszi.

Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke, passzív ellenállásra szólította föl az embereket. Az önmagát nyilván a haza megmentőjének képzelő klinikai eset az adók és járulékok be nem fizetésével tenné fizetésképtelenné az országot, szerinte ugyanis ezzel ki lehetne kényszeríteni a kormány lemondását. Remek ötlet. Komolyan mondom, sajnálhatjuk, hogy nem lesz belőle semmi. Egészen biztosan nagy élményt jelentene végighallgatni, ahogy Toroczkai elmagyarázza a beszéde végén lelkesen tapsolóknak, hogy miért élnek rosszabbul, mint a fizetésképtelenséget megelőzően.

Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) Fidesz által delegált tagja úgy látja, hogy a magyar tévécsatornák összességében jól helytálltak, amikor a köszolgálati televízió székházának ostromáról tudósítottak. Szalai Annamária nyilvánvalóan egyik közvetítést sem látta, különben nem mondana ekkora butaságokat. Ha mégis, akkor érthetetlen, hogy mit keres még mindig az ORTT-ben. Ahogy egyébként az is, hogy mi szükség van egyáltalán az ORTT-re.

Az elmúlt napok eseményeinek hatására a kormány(fő) távozása mellett érvelőknek át kellene értékelniük véleményüket. A zavargások miatt alapvetően megváltoztak a körülmények, a kormány(fő) lemondása egyet jelentene a köztörvényes bűnözők győzelmével. A nemtetszésének természetesen bárki hangot adhat, de kizárólag alkotmányos kereteken belül. A törvények ugyanis mindenkire vonatkoznak. 

A közszolgálati televízió székházát nem forradalmárok foglalták el, hiába szeretnék ezt elhitetni egyesek. A köztársasági elnök köztörvényes bűncselekményekről beszélt, teljesen jogosan. Az országban egyébként sincs forradalom. Az '56-os forradalom újrajátszása pedig különösen. Tüntetések ugyan vannak, ráadásul egyre több városban, egy demokráciában azonban ez teljesen természetes. De mindennek van határa.

A legszebb mégis az volt, amikor Kofi Annan, az ENSZ-főtitkára, aki természetesen nem hiányozhatott erről a rendkívüli jelentőséggel bíró csúcsértekezletről, meglátogatta betegszobájában a gyengélkedő Castrót. Állítólag jól elbeszélgettek.

Wittner Mária szerint szó sem volt fosztogatásról, még a közszolgálati televízió büféjében is pénzért fogyasztottak az emberek. Ezzel a kijelentéssel nem egyszerűen az a gond, hogy nyilvánvalóan nem igaz, sokkal inkább az, hogy Wittner ezt komolyan is gondolja. Nem tudom, melyik ad okot nagyobb aggodalomra.

Szélsőpolgárok egy csoportja megostromolta a közszolgálati televízió székházát. Ellenállásba lényegében nem ütköztek, a rendőrség tehetetlenül nézte végig, ahogy elfoglalják az épületet. A tömeg a Kossuth téri kormány(fő)ellenes tüntetésen közfelkiáltással elfogadott követeléseket szerette volna beolvastatni élő egyenes adásban. Erre végül nem került sor, aminek csak örülni lehet, a követelések többsége ugyanis teljesen értelmetlen volt. Az ostrom tehát alighanem egyetlen kézzelfogható eredményt hozott. Foglalkozott velünk egy kicsit a nemzetközi sajtó. Ez is valami.

Egy normális országban a kormányfőnek és a kormánynak le kellene mondania. Ez viszont egy nem normális ország, ha valaki esetleg még nem tudná. A kérdés most az, hogy menjenek vagy maradjanak? Nem szívesen mondom, de hazugságok ide, hazugságok oda, maradniuk kell. Persze, csak akkor, ha komolyan gondoljuk, hogy tizenhat évvel a rendszerváltás után ideje hozzákezdeni az államszocializmus építményének lebontásához.

Benedek pápa magára haragította az iszlám világot, regensburgi beszédében ugyanis fontosnak tartotta idézni II. Mánuel Paleologosz bizánci császár következő gondolatát: „Nézd meg, mi újat hozott Mohamed a világra, és csak gonosz, embertelen dolgokat fogsz látni, egy olyan hitet, amelyet karddal terjesztenek követői.” Különböző iszlamista honlapokon azóta a pápa meggyilkolására buzdítják a muzulmán világot. Nyilván azért, hogy egyértelművé tegyék: az iszlám elutasítja az erőszakot.

„I sat at the typewriter for the first time and fell in love with the words that emerged like drops, one by one and remained on the white sheet of paper... every drop became something that if spoken would have flown away, but on the sheets as words, became solidified, whether they were good or bad.” (Oriana Fallaci)

A bátyja betegségének köszönhetően reflektorfénybe került Raúl Castro az el nem kötelezett országok (?) havannai csúcsértekezletén többek között Iránt méltatta, mégpedig a jobb és igazságosabb világ megteremtése érdekében tett erőfeszítései miatt. A találkozóra Mahmud Ahmedinedzsad iráni elnök is hivatalos. Remélhetőleg viszonozza majd vendéglátója baráti szavait, és nem felejti el megemlíteni, hogy milyen fontos szerepük volt a Castro testvéreknek a demokrácia terjesztésében.

A jelek szerint az Amnesty International (AI) kezd magához térni, arra legalábbis emberemlékezet óta nem volt példa, hogy nem Izraelt ítélte el valamilyen mondvacsinált ügy miatt. A Hezbollah háborús bűnökkel való megvádolása remélhetőleg az utóbbi évek szereptévesztésének végét jelenti, nem lehet ugyanis egyenlőségjelet tenni a civilek mögé rejtőző terroristák és egy demokratikus ország hadserege közé. Az AI mintha megfeledkezett volna erről.

„Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945 M. E. számú rendelete” értelmében Ayn Rand Fogoly lelkek című könyvét, amelyet a Magyary István Könyvkiadó jelentetett meg Budapesten, 1944-ben, fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékeknek nyilvánították. Az ősforrás tehát nem az egyetlen magyar nyelven olvasható munkája. Az alábbiakban szó szerint közlöm a rendelet teljes szövegét.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az Ideiglenes Nemzetgyűlés által Debrecenben, 1944. évi december hó 22. napján nyert felhatalmazás alapján a Moszkvában, 1945. évi január 20. napján megkötött fegyverszüneti egyezmény 16. pontjának végrehajtásaként a következőket rendeli: 1. §. Meg kell semmisíteni a könyvnyomdák, könykiadóvállalatok, könyvkereskedők, köz- és kölcsönkönyvtárak, iskolai könyvtárak, valamint magánszemélyek birtokában levő minden fasiszta szellemű, szovjetellenes és antidemokratikus sajtóterméket (könyv, folyóirat, napilap, hirdetmény, röplap, képes ábrázolat stb.), tekintet nélkül arra, hogy az a magyar vagy más nyelven jelent meg.
Különösen és kivétel nélkül megsemmisítendők a fasiszta (nemzeti szocialista) politikusok fasiszta szellemű életrajzai, nyilvánosan elmondott beszédei, fasiszta állampolitikát méltató tudományos színezetű művek, a német hadviselést feldicsérő sajtótermékek, a fasiszta politikusoknak ily szellemű művei, a fasiszta pártoknak és kiadóhivataloknak összes politikai jellegű kiadmányai, vagy ilyen vonatkozású szépirodalmi termékei stb.
2. §. Az 1. §-ban megjelölt sajtótermékek kiadása, utánnyomása, forgalombahozatala, terjesztése, külföldről behozatala tilos.
3. §. A fenti rendelkezésekhez képest a könyvnyomdák, könyvkiadók, könyvkereskedők és kölcsönkönyvtárak, egyesületi, testületi és iskolai könyvtárak, valamint a magánszemélyek kötelesek e rendelet hatálybalépésétől számított 15 nap alatt az 1. §-ban felsorolt sajtóterméket a törvényhatóság első tisztviselője által kijelölt gyűjtőhelyre szállítani.
4. §. A törvényhatóság első tisztviselője gondoskodik a beszállítandó sajtótermékek gyűjtőhelyének kijelöléséről, a beszállított sajtótermékek őrzéséről mindaddig, amíg az összegyűjtött sajtótermékek papíranyagának hasznosítása zúzómalmokba való szállítás útján meg nem történik.
5. §. Az 1931. évi III. t.-c. 1. §-ában írt bűntettet követi el az, aki a jelen rendelet 1. §-ában megjelölt sajtóterméket kiadja, kinyomtatja, utánnyomja, forgalomba hozza, az ország területére behozza, vagy aki a birtokában lévő sajtóterméket másnak átadja.
A bűnvádi eljárásra a 81/1945. M. E. sz. rendelet 20 §-a értelmében a népbíróság bír hatáskörrel.
6. § Amennyiben a cselekmény súlyosabban nem büntetendő, kihágást követ el és háború idején hat hónapig terjedő elzárással, valamint 8000 P-ig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő az, aki a 3. §-ban írt beszolgáltatási kötelességének szándékosan, vagy súlyos gondatlanságból nem tesz eleget.
7. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Debrecen, 1945. évi február hó 26. napján.

Érdemes egyébként végigböngészni a betiltott könyvek listáját. Ennél rosszabb társaságba nem is kerülhetett volna.