Friend of Liberty

Az amerikai szenátus hírszerzési ügyekkel foglalkozó bizottsága nyilvánosságra hozta a CIA egyik jelentését. A dokumentum szerint semmiféle formális kapcsolat nem volt Szaddám Huszein iraki exdiktátor és az al-Kaida között. Ennek ugyan éppen az ellenkezője igaz, apróságokon azonban nem érdemes vitatkozni. A „rewind”  gomb mindenesetre nem működik. Ez a jó hír. A rossz pedig az, hogy sokan legszívesebben visszapörgetnék az időt, hogy megváltoztassák a 09/11 után történteket.

A Világkereskedelmi Központ ikertornyai a kapitalizmus nagyszerűségét hirdették. A szabadság győzelmét a szolgaság felett. A szabadság ellenségei tehát nem két véletlenszerűen kiválasztott felhőkarcoló, hanem a nyugati civilizáció egésze ellen intéztek támadást öt évvel ezelőtt. Ezt kellene végre megérteni.

Mármint azt, hogy léteznek a sokat emlegetett CIA-börtönök, ahol olyan személyeket tartanak fogva, akiket terrorizmussal összefüggésbe hozható cselekményekkel gyanúsítanak. Korábban is elmondhatta volna mindezt. Akkor talán az Amnesty International figyelmét sem vonja el mindenféle gyanús repülőgép szemmel tartása a világ igazán komoly jogsértéseiről.

Béndek Péter kiváló cikke minden bizonnyal nem fogja elgondolkodtatni azokat, akiknek el kellene rajta gondolkodniuk. Mondanivalójának összefoglalása helyett egyetlen mondatot másolok csak ide, mégpedig azért, mert a lényegét ennyiből is meg lehet érteni. „A kisebb állam (kisebb elvonás), nagyobb egyéni szabadság, nagyobb társadalmi különbségek láncolata, összevetve a nagyobb állam (nagyobb elvonás), kisebb egyéni szabadság, kisebb társadalmi különbségek összefüggésével, úgy tűnik, elméleti választásként létezik csak számunkra.” Ha egyáltalán. Én mindenesetre még ezt sem merném nyugodtan kijelenteni, az emberek többségénél ugyanis azonnal jelentkeznek az „elvonási tünetek”, amint az egyéni felelősségvállalás szóba kerül. Kevesebb állam helyett mindig többet és többet akarnak.

Ayn Rand nevét errefelé kevesen hallották, ami értelmiségünk és könyvkiadásunk állapotát ismerve tulajdonképpen egyáltalán nem meglepő. Néhány évvel ezelőtt a Path Kiadó ugyan megjelentette The Fountainhead (1943) című munkáját magyarul, az Anthem (1938), az Atlas Shrugged (1957) és a We the Living (1936) azonban továbbra is lefordításra vár.

Addig is, olvassuk Ayn Rand ismét hozzáférhető remekművét, Az ősforrást, amely alighanem minden idők legjelentősebb alkotásai közé tartozik. Az önzés erénye és a Száz év magány című írásokból kiderül, hogy miért olyan fontos ez a regény.

Ferge Zsuzsa szerint „(...) ha eleve az (újra)elosztás mértékének csökkentése a cél és minden reform végső mértéke, akkor bajban vagyunk”. Az etatizmus egyik leg(el)ismertebb hazai képviselője azonban téved, ugyanis éppen a túlzásba vitt állami gondoskodás miatt alakult ki a jelenlegi helyzet. Ideje lenne eldönteni, hogy mit akarunk: kapitalizmust, vagy szocializmust. A kettő együtt nem megy.

Ki veszélyezteti manapság leginkább a szabad világot? Mahmud Ahmedinedzsad, a holokausztot mesének nyilvánító iráni elnök, aki letörölné a térképről Izraelt, a közel-kelet egyetlen demokráciáját, és aki mindenáron ragaszkodik országa (khm) békés célú atomprogramjához? Nem. Kim Dzsong Il, az atombombával fenyegetőző üldözési mániás észak-koreai diktártor? Nem. George W. Bush, az Egyesült Államok elnöke, aki demokráciát exportálna a behozatalra szoruló országokba? Igen. Sokan legalábbis mindent megtesznek azért, hogy erről meggyőzzék a közvéleményt.

Az Egy elnök halála (Death of a President) című brit áldokumentumfilm 2007 októberében játszódik. A történet szerint Busht Chicagóban, az üzleti vezetők előtt elmondott beszédét követően lelövi egy szíriai orvlövész. A rendező, Gabriel Range, nem tart attól, hogy filmje ötletet adhat az Egyesült Államok külpolitikáját ellenző szélsőségeseknek. Bízzunk benne. Bush azonban alighanem jobban teszi, ha jövő októberben nem mond beszédet Chicagóban. Biztos, ami biztos.

Miért Friend of Liberty? Azért, mert a szabadságnak egyre több ellensége van. Szándékaik egyértelműek. Rákényszeríteni az emberiséget, hogy végigmenjen a szolgaság felé vezető úton.

Ez a blog tagadja mindazt, amit képviselnek. A tagadás azonban önmagában kevés.

Védelmébe veszi tehát az Egyént (igen, nagybetűvel!). Sérthetetlennek tartja a különböző szabadságjogokat, valamint a magántulajdont. Elutasítja az altruizmust és az önzés, vagyis az önérdek érvényesítése mellett érvel. A szabadversenyes kapitalizmus a civilizáció csúcsát jelenti számára. Az államot kizárólag az éjjeliőr szerepében tudja elképzelni. Támogatja az Egyesült Államoknak a demokrácia exportjára és az iszlámfasiszták megállítására irányuló törekvéseit. Visszautasítja az antiszemitizmus minden formáját. Legyen az baloldali vagy jobboldali.

Nem ígérhetek semmit. Legföljebb azt, hogy időnként lesznek bejegyzések. Inkább rövidebbek, mint hosszabbak. Nem túl gyakran, de hetente egyszer azért minden valószínűség szerint igen. Esetleg kétszer. Háromnál gyakrabban azonban csak indokolt esetben. Ez egyelőre vállalhatónak tűnik. Aztán majd meglátjuk.